Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

VÁGÓ ERZSÉBET: A Magyar Királyi Nemesi Testőrség 1869. M. tiszti díszatillájának restaurálása

„Elhatároztam a magyar királyi nemesi testőrség intézményét, mely dicsőült Mária Terézia császárné és királyné által lett megalapíttatása óta élénken él magyar koronához tartozó hű népeim emlékezetében, ismét helyreállítani."

3 Az új nemesi testőrség szervezeti szabályzata lényegében egyezett a Mária Terézia által felállított testőrség szabályzatával, a szigorú előírások azonban egyszerűsödtek. A régi és új testőrség között a legfőbb eltérés a nemesi jelleg és a magyar honosság megszűnésében volt. Az intézmény hivatalosan 1918. november 20-án oszlott fel: IV. Károly a testőröket esküjük alól felmentette. A testőrség öltözetére, annak sajátosságaira a kiadott öltözködési és felszerelési utasításokban foglaltak voltak mérvadók.

4 Az új testőrség viseletében az első időszak öltözeti előírásaihoz képest a változások olyan mértékben érvényesültek, amilyen mértékben változott az egész hadsereg — elsősorban huszáröltözeteinek — jellege. Az előző időszaknak felsőruházati darabja, a dolmány megszűnt, helyébe az atilla lépett. Ebből a korszakból származik a most restaurált díszatilla. Az egyenruha a múzeum felszabadulás előtti gyűjtési anyagának egyik darabja, amelyre vonatkozóan az eddigi kutatások szerint pontos adatunk nincs, mert a régi nyilvántartások egy része a háború alatt megsemmisült.

5 A díszatillát szándékosan megcsonkították. Hiányzik két ujja, háta és deréktól lefelé kétoldalt csak a paszománnyal fedett aljarész maradt meg. Megcsonkították az elejét kétoldalt is. Hátul, deréktól lefelé, a gerincvonal mentén kiképzett, dúsan zsinórozott betétet meghagyták. A kivágott részekkel együtt a zsinór is hiányzik, kivéve hátul, a gallér alatti minta zsinórját. Az atilla gyapjúrésze több helyen molyrágott, különösen a zsinórok mentén. Bélése úgyszólván alig maradt; a zsinórozás alatt a zöld vászonbélés ugyan ép, de vattabéléséből és selyembéléséből csak töredékek vannak. A díszatilla leírásához nagy segítséget nyújtott az Adjustierungs- und Ausrüstungsvorschrift für die königliche ungarische Leibgarde c. könyvben talált fotó (3. kép), továbbá a gyűjteményünkben levő másik testőrruha.

6 Az atilla finom, skarlát vörös posztóból készült, ezüst zsinórokkal, gombokkal, nyakán paszománnyal díszítve. A posztórész testre szabott, elején két szűkítővel; hátán a váll irányában derékig szintén két karcsúsító szabásvonal húzódik. Derékban szabott; deréktól lefelé az alját enyhén bővülő vonallal négy részből varrták. Hátul, a gerincvonal mentén derékig hasított (23 cm hosszú), amit 15 cm hosszan levarrtak.

7 A jobb, illetve a bal elejétől kb. 57 cm-ig egybeszabott, majd itt egy háromszög alakú behajtást, rakást képeztek, amit vattával ki is domborítottak. Az atilla dúsan zsinórozott elejét ezüstszállal befont öt fagomb („som" gomb) fogja össze, továbbá tíz pár fém, nagyméretű párizsikapocs (a kapocs hurokrész tagjából hét hiányzik). Bal vállán az öv rögzítésére zsinórpántot alkalmaztak. 3 Kellenront K. ... i. m. 457. o. 4 Adjustierungs- und Ausrüstungsvorschrift für die königliche ungarische Leibgarde, Wien, 1904. 1—56. o. 5 Pongó J.: A múzeum története. Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1., Bp., 1971. 7—55. o. Kiadó 6 A testőri formaruha lelt. sz.: 80.45.1. 7 Hervay Istvánné: József nádor öltözetének restaurálása. Múzeumi Műtárgyvédelem, Bp. 1978. 5. sz. 69—80. o.