Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HUBER LÁSZLÓ: Két francia kováspisztoly restaurálása

tattá. Ezt is új fával kellett pótolnom. A pisztolyok diófából készültek, így kiegészítésük is — szálirány szerint — szintén diófával történt. A végleges szintbecsiszolás után diópáccal eresztettem be. Végül korhű, nem túl fényes politúrréteget kaptak a tárgyak. 7. A pácolt, politúrozott tusa Hogyan történt a fémszerkezetek kiegészítése és tisztítása? A II. számú pisztoly kakasát raktári anyagból pótoltam. A serpenyője alatti merevítő borda (nyíl) — Lugosi József őrnagy fegyvertörténész véleménye szerint — nem korhű, nem ehhez a pisztolyhoz való. így ezt kireszeltem. A kovakövet rögzítő csavar hiányzott, ezt esztergagépen készítettem el. A zárszerkezet alkatrészeit — kivéve a rugókat — RO—55-ben áztattam; a rugókat borkősavba tettem, nehogy a rozsdaoldó a kovácsolás iránya mentén megmarja őket. A dióban az előző rögzítőcsavar beletört, ezért kifúrtam és menetet vágtam bele. Ugyancsak el kellett készíteni a kakas rögzítőcsavarját, amely az előbb említett furatba illeszkedik. Ezt salétromsavval ,,hozzáöregítettem" a többi felülethez. A zárszerkezet darabjait ,,fémtiszta" állapotban raktári tárolás céljából Akrilan lakkal fújtam le vékonyan. A forgó-mozgó alkatrészeket szilikonolajjal kentem meg. Ez az olaj száradás után vékony védőréteget képez a felületen. Mivel az ezüsttausiás csövön tisztítás után az ezüstberakás nem emelkedett volna ki a vas csillogó, fémes felületéből, csersavval (tanninnal) feketítettem a környékét. Ez a fém felületén tannátokká alakul át, véd a korróziótól, és bármikor könnyen eltávolítható. A rézdíszeket, véreteket Selecton B

2 10%-os vizes oldatában tisztítottam meg. Majd polírozás után vékonyan Akrilan lakkal vontam be, hogy a későbbiekben a levegő páratartalmától ne oxidálódjon. Ezután az újrapolitúrozott tusára az eredeti szegecsekkel visszahelyeztem a lemezeket. Meg kell még említenem az I. számú pisztolyon elvégzett három fémkiegészítési munkát. Egyik tárgya az elsütőbillentyű volt. Az eredeti darabot behornyoltam, és a kiegészítésen ennek negatív formáját reszeltem ki, hogy az a forrasztás után szilárdabb legyen. A másik munka a sátorvas kiegészítése volt. A díszek anyaga — amely nagymértékben tartalmaz rezet is — nem állt rendelkezésemre. Rézből készítettem, de az eredeti darabbal nem szilárdan összekötve, hogy így egy későbbi restaurálásnál könnyen eltávolítható legyen. Átlapolásos megoldást alkalmaztam, vagyis az eredeti darab a kiegészített egy darabján fekszik és egy szegecs tartja össze őket.