Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

TAKÁCSNÉ HAJDÚ MÁRIA: A vas-soproni 75. honvédzászlóalj zászlójának restaurálása

A rozettás mintázatú alátámasztó anyag damasztszövet, amelyet Jacquardgépen, különleges felszereléssel szőnek. A szövésmód lényege, hogy két vagy több egymás melletti láncfonal (láncfonalcsoport), vagy azonos számú vetülék (vetülékcsoport) egyezően köt.

s Mintázatában a damasztszövet á csoportos emelkedések miatt lépcsőzetes kontúrokat mutat. A minta általában láncoldalú atlaszkötés, míg az alap vetülékoldalú atlasz. Kontúroknál a kötés éles váltású, tehát a határvonalak jól kiemelkednek. Tisztítás : A fenti vizsgálatok figyelembevételével a tisztítás a következőképpen történt: A damasztszövetet 10%-os evatriolos vízben tisztítottam. Az evatriol anionos felületaktív anyag: lauril, alkohol, szulfát és dodecil, továbbá benzol és szulfanát keveréke. Jó hatású mosó- és nedvesítőszer. Világossárga mézsűrű folyadék. Az olajos szennyeződéseket a szálon fellazítja, és a már lemosott szennyeződés visszarakódását — jó emulgáló és szennyvivő hatása folytán — megakadályozza. A víz keménységét okozó sókkal szembeni ellenálló képessége jó. Mosás után többszöri öblítés következett. Utolsó öblítés desztillált vízben történt. Üveglapon, szálak kiegyengetése után a szárítás következett. A zászlólapon szintetikus és indigó színezékek miatt a próbatisztításnál — vizes és emulziós — levérzés volt észlelhető. Ezért száraz vagy vegyszeres tisztítást alkalmaztam. Tisztításra tehát perklóretilént használtam — előírásoknak megfelelően — elszívóberendezés mellett. A művelet eredményes volt, mert a zászlólap alatt levő fehér flanell a kioldott szennyeződéseket felfogta. Restaurálás: Művészettörténészekkel és szakemberekkel való megbeszélés alapján — a zászlólap állapotát figyelembe véve — a dublírozást a korábban megerősítésül használt damasztözövetre, selyemkreplin közbeiktatásával, varrással végeztem. A damasztszövet helyenként lyukas, főleg a széleken és a rúdon levő részen, mégis erre esett a választás, mert ez is korabeli anyag, no meg a történeti hűséghez való ragaszkodás is indokolja. Selyemkreplin használata szükséges volt, mert az I F J-névjegy formára kivágott damasztszövet e helyen nem alkalmas a zászlólap alátámasztására, vagyis a korona és címer restaurálására. A zászlólap nagyon hiányos. A zászlólap jobb oldala a damasztszövet bal oldalára kerül (ez adott és visszafordíthatatlan). A damasztszövet mintázata lépcsőzetes kontúrokat mutat, a kontúroknál a kötés éles váltású, a határvonalak jól kiemelkednek. Ezeket az éles kontúrokat a selyemkreplin tompítja, összhangot teremt a zászlóalap és a rozettás mintázatú damasztszövet között. A kiegészítő anyagok megválasztásával történt a tulajdonképpeni restaurálás menete. A korona és a címer alá I F J-névjegy formára színezett selyemkreplint helyeztem, és kreplinszálú finom megöltessél a három réteget összedolgoztam. Ezután következett a brosírozással készült korona és címer restaurálása. Ezt is kreplinszállal, átfogóöltéssel végeztem. A lebegő fémszálakat szálanként erősítettem a kreplinhez. Azokon a helyeken, ahol a fémszálak és az alatta levő szálak 8 Damasztszövet. E. Nagy Katalin: Textilkészítés története és alapfogalma, 106. o.