Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
TAKÁCSNÉ HAJDÚ MÁRIA: A vas-soproni 75. honvédzászlóalj zászlójának restaurálása
forraltuk. Egy másik kémcsőbe 3-4 szemcse NaOH-t 4-5 ml vízben feloldottunk. A szálmintát mikrokémcsőbe raktuk, megcseppentettük mindkét reagensből, tovább melegítettük. A szál kezdett színtelenedni, 2-3 csepp etilacetát hozzáadásával összeráztuk, az oldat kékes színű lett, bebizonyosodott az indigó jelenléte. A visszamaradt szál pedig halványsárga, festetlen nyers színű lett. Sárga szín — mivel Na-ditionittal nem tudtuk eltávolítani a színezéket, szükséges volt 10%-os HCL alkalmazása, ezért egyértelműen pácszínezékről van szó. Mályvaszín — mivel Na-ditionittal nem tudtuk eltávolítani a színezéket, szükséges volt 10%-os HCL alkalmazása — ezért egyértelműen pácszínezékről van szó. Piroslilás — mivel az enyhe mosószeres oldatra is engedett a színe, ezért szintetikus színezékre gyanakodtunk. Egy kis szálmintát forraltunk desztillált vízben, etanolban (C 2 H 5 OH), jégecetben (CH 3 COOH) és 20%-os ammóniában NH 4 OH. 4 A négy reagens alkalmazásával különböző mértékben a folyadékok elszíneződtek. A legsötétebbet 20% NH 4 OH-val értük el. Ezért feltételeztük, hogy savas színezék, mert ezekre a reagensekre oldódott a legjobban. A következő lépés volt: megállapítani milyen jellegű a színezék. A legsötétebb oldatot választottuk ki. Lepároltuk és desztillált vízzel felengedtük. Ezt az oldatot két részre osztottuk: az egyikhez ecetsavat (1-2 csepp), a másikhoz nátriumszulfátot (kb. ötödrész^iyi 5% Na 2 S0 4 ) adtunk. A savas oldatba gyapjút, a nátriumszulfátos oldatba pácolt pamutot tettünk. (A pamutszál tanninos pácolása: 0,6 g tanninsavat feloldottunk 100 ml vízben, felmelegítettük 60—70 °C-ra, beletettünk 10 g pamutszálat, kb. 2 órai melegítés és lassú kihűlés után kiemeltük a pamutszálat. Majd antimon— káliumtartarátba — 0,3 g van 100 ml-ben — tettük 20—30 percre, utána desztillált vízben öblítés, szárítás.) Ha a gyapjú színe erősebb — akkor savas, ha a pácolt pamuté — akkor bázisos, azonos színek elérésekor — direkt a színezék. Piros színű selyemfonal színezése savas jellegű. Színezékvizsgálat okra rétegkromatográfiás eljárást alkalmaztunk. 5 A vizsgálat a szervetlen és szerves vegyületek analitikai és preparatív tanulmányozása során egyaránt alkalmazható. Lényege: a mozgó folyékony fázis nagy felületű, álló, szilárd fázissal érintkezik. Az egyensúlyra vezető folyamatok eredményeképpen az elegy fázisban levő anyagok elkülönülnek egymástól. Az elválasztást a mozgó fázisban levő anyagok éltérő adszorpciója okozza az álló fázis felületén. Tehát a szálra leoldott színezéket referencia anyaggal hasonlítom össze. A mikrokémcsőbe tett szálmintát megcseppentettük 1-2 csepp 10%-os sósavval, ami megbontotta a színezék és a pác közötti kapcsolatot, majd a színezéket 2 csepp metilalkohollal feloldottuk. Adszorbens rétegre kapillárissal felcseppentettük, a feltételezett összehasonlító anyagok mellett, az ismeretlen színezéket: a lemez aljától 2 cm magasságban, egymástól 1 cm távolságban, állandó szárítás közben, kis átmérőjű foltokat vittünk fel a számozott helyekre. (Adszorbens réteg: Polygram cell. 300. Ac. 10.) A kifejlesztés üvegkádban, telített gőztérben történt. Az eljárás alkalmazása: a kiválasztott oldószerelegyet a futtatókád aljára kb. 1 cm magasságig beleöntjük. Piros színezék esetén: etilacetát—tetrahidrofuran—víz = = 6:35:45 arányban; sárga színezék esetén: kloroform—metil—etilketon—etil4 Szintetikus színezék. — Studies in Conservation, 19 (1974). 5 Rétegkromatográf. T. Balázsy Ágnes: Régi textíliák színezékeinek azonosítása rétegkromatográfiával, Diplomamunka, Bp. 1972.
