Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

BEZZEG MÁRIA: A múzeumi óra hatása a tanulók tudásszintjére

tást, amely az alapvető történelmi ismereteket is nyújtja, megérti a közönség, amelyik mindezt nem teszi, mivel tradicionális kiállítási koncepció szerint rendezték — amely csak hozzáteszi „mindazt, ami a témával kapcsolatban a múzeum birtokában van" —, nem érti meg a közönség. E helyen nem térhetünk ki annak a tévedésnek konkrét bírálatára, amely szerint az új típusú történeti kiállítás (a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum állandó történeti kiállítását és ennek hatására az országban több helyen megrendezett kiállítást nevezem így) azért alakult ki, hogy a közönség jobban megértse a történelmet, mint a tradicionális, a történelmi folyamatot csak foghíjasán bemutató kiállítás esetében. Csak azt jegyezzük meg, hogy az új típusú történeti kiállítások kialakulásában egyrészt a marxista történettudomány és egyéb társadalomtudományok eredményeinek és módszerének a történeti kiállítás műfajára való alkalmazásáról,

9 másrészt a kifejezési eszközök egyneműsítéséről, végeredményben a műfaj jelentős továbbfejlődéséről van elsősorban szó.

10 Ez új típusú történeti kiállítás a történelmet a dokumentumok (tárgyi, írásos, fotódokumentumok) segítségével jeleníti meg. A korábbi, az 50-es, 60-as években rendezett kiállításokhoz képest háttérbe szorult a fogalmi kifejtés, kevesebb az ún. főszöveg.

11 Kiállításrendezési kérdésként tárgyalja a megértést Berta István is, aki a szombathelyi „Tájak—korok—települések" c. természettudományi és régészeti kiállításról mondta a következőket: „ebben az esetben... a megjelenítés formai újszerűsége, leleményessége és nagyvonalúsága együtt jár a tartalmi sűrítéssel és a lényegre koncentrálással. Miért fontos ez? Mert miközben a kiállítás nézője egy meghatározott koncepció alapján meghúzott »vezérfonal« nyomán végigjárja a kiállítást, olyan alapinformációk birtokába jut, amelyek segítségével megértheti az erre a »vezérfonalra« »rárakott« kiegészítő információkat is. A kiállítás jó példája annak, hogy a lényegre koncentrálás érdekében megvalósított szelekció eredményesebb, mint a mégoly látványosan is megrendezett anyagdömping. Ennek a kiállításnak a sikerét — a befogadás eredményességét — az említett szelekció mellett, illetve azzal tudatos összhangban a látványos térhatások, következetesen végigvitt grafikai és színdinamikai megoldások is segítik. Mindezzel elérték, hogy a múzeumi kiállítások meglehetősen bonyolult »szókép«-rendszere könnyen megfejthetővé, olvashatóvá« váljék." (Kiemelés tőlem — B. M.)

12 Az, hogy a történész-muzeológusok körében létezik ez az előítélet —- a megértés egyszerűen kiállításrendezési kérdés — véleményünk szerint annak következménye, hogy a muzeológusok meg akarnak felelni a közművelődési párthatározat és a közművelődési törvény által közvetített társadalmi elvárásnak, amely napjaink 9 Vö. Hetes Tibor: Az új- és legújabb kor történeti muzeológiájának néhány problémájáról, A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Közleményei, Népművelési Propaganda Iroda, 1970. 1. fi— 32. o. 10 Vö. Jjukács György: Az egynemű közeg, az egész ember ós az ember egésze című fejezőt, Az esztétikum sajátossága I. Magvető Könyvkiadó, Bp., 1965. 650—681. o. 11 „Nem kívánom a szöveg szerepét tagadni, csupán mértékét minimumra szállítani. Jelentőségét nem a részletek magyarázatában, a történelmi esemény leírásában, hanem a vezető gondolat rendkívül tömör megfogalmazásában látom." Hetes Tibor: ... i. m. 26. o. 12 Berta István: Hozzászólás Selmeczi László vitaanyagához, Múzeumi közlemények, t9P>. 2. 41. o. Ld. még Gergely István ... i. m. 101. o.: „A Nemzeti Múzeum honfoglalás kori kiállítás.'nak megtekintése után kétségtelenül javul a diákok tájékozottsága és a vizsgaeredményük is." K megjegyzés mögött is az a feltételezés húzódik meg, hogy a közönség érti a kiállítást.