Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

felelő harmonikus egységbe kívánták foglalni. Ez a szándék azonban a későbbiek során felépített újabb belső toldalékszárnyakkal még kétségesebbé vált. Az épületet eredetileg 1847-ben, klasszicista stílus jegyében fejezték be. Az épületformák már ekkor is a tervező és a katonai hatóságok konzervatív, korábbi stíluskorszakot idéző felfogását tükrözték. Remélni lehet, hogy egy teljes felújítás és bővítés során megtalálják a klasszicista és a Várban ma érvényesülő modern, kissé archaizáló stílus harmonikus egységét. Végül az 1946—1960 közötti évek újjáépítő lendületének történeti szempontból is érdekes mozzanataira utalunk. Amikor 1946-ban az udvarban az építkezéshez szükséges meszesgödröt ástak, népvándorlás kori égetőkemence maradványaira bukkantak. Sajnálatos azonban, hogy a csekély leletanyag nem tette lehetővé a pontosabb kormeghatározást. Az épületrészek udvar felőli szárnyainak falába az újjáépítéskor — díszítőelemként — barokk faragványokat építettek be. E vitatható eljárás révén a múzeumlátogatók tulajdonképpen a Mátyás-templom díszítő elemeit láthatják, amelyeket annak gótikus átépítése után a Kapisztrán téri helyőrségi Mária Magdolna-templomba építettek be. Ez — tornyát kivéve — 1944-ben romba dőlt, s a belső barokk maradványok egy részét ekkor szállították át a Múzeumba. A múzeumépület, amely az épülettömb nyugati és északi szárnya — a déli és a keleti oldalon az Intézet, a Hadtörténeti Levéltár, Hadtudományi Könyvtár, Térképtár és egyéb intézményi részek vannak elhelyezve — kb. 7400 m

2

; kiállítási területe — a folyosórészekkel együtt — 3700 m

2

. A raktárak megközelítő 8. Az újjáépített múzeumépület