Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
RÁKÓCZY ROZÁLIA: A polgári demokratikus forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság katonai lapjai
frontra ment haditudósítónak, majd Székesfehérvárra került, ahol a dunántúli lapok tudósításainak vezetésével bízták meg. A Vörös Katona szerkesztését Halmi József vette át. 59 A kiadóhivatal és a szerkesztőség többi tisztviselője is megerősítette Puszta Béla és Kerekes Dezső vallomását: a Déli Hírlap megszűnt, a Hadügyi Népbiztosság lapja, A Vörös Katona számára átvették a szerkesztőségi helyiségeket, a lap főszerkesztője Kéri Pál, helyettese Halmi József lett. 60 November 6-án készült ez ügyben Kéri Pál tanúvallomási jegyzőkönyve. „Kéri Pál a fogházból elővezettetvén előadja: április első napjaiban Kun Béla magához hívatott és azt mondta, hogy a felállított Vörös Hadsereg számára lapot indít és erre a célra lefoglalta a Déli Hírlapot. Ekkor már majdnem minden lap, tehát a Déli Hírlap is köztulajdonban volt... Én megjelentem a szerkesztőségben, mely már tudta, hogy a lapból Vörös Katona lesz és én fogom szerkeszteni. A lap a Hadügyi Népbiztosságé lett. A szerkesztőség megmaradt, egy-két új ember jött". 61 A tanúvallomások eltérően idézik az időpontot, különösen nagy az eltérés Kéri vallomásában. Ám'nem róhatjuk fel neki, hogy amikor gyilkosságra való felbujtás vádjával volt vizsgálati fogságban, akkor nem emlékezett pontosan A Vörös Katona megjelenésének napjára. Az 1919. március 30-án megjelent lap, A Vörös Katona, a Déli Hírlap szerkesztőségi épületéből indult el, de nem mint annak utóda. Az újság nem véletlenül, jogosan használta az 1. évfolyam 5. szám megjelölést. A Vörös Újság is ilyen értelemben üdvözölte az ismét megjelenő katonalapot: „Budapest és az ország népe ma délután új lapot kapott kezébe. Ez az új lap — A Vörös Katona —, amely már eddig is megjelent titokban, üldözötten — a vörös hadsereg lapja s mától kezdve új formában erős vértezetben száll síkra naponta a proletárkatona vörös zászlajával." 62 A Vörös Katona azonban nem szállt síkra, még gyenge vértezetben sem. Napokig csak kormányzótanácsi határozatokat közölt, belsejében pedig megmaradt annak, ami volt, bulvárlapnak. Csak most már annak is szürkén, tekintettel arra, hogy nagy szenzációk nem adódtak. Maradt tehát a megírt hír, esküvők és eljegyzési apróságok. Az újság körüli nehézségek már április elsején megmutatkoztak, amikor a szocializálási bizottság a készlet felvételére megjelent. Kiderült, hogy a Déli Hírlapnak papírkészlete nincs, pénztára üres, viszont fennálltak a lappal szembeni korábbi követelések. A Hadügyi Népbiztosság kénytelen volt ráterhelni A Vörös 59 Uo. Kéri kiküldetése a tanúvallomások szerint Böhmtől és Pogánytól eredt. Véleményem szerint azonban Kérinek éppen április közepén történt eltávozásában az akkor zajlott sajtóvitának is volt szerepe. Vö. Kéri Pál: Máca! Az Ember, 1919. 29. sz. 5—6. o.; Révai József: Kommunista kultúra, VU 2. évf. 1919. 58. sz.; Rozványi Vilmos: Kéri. Vörös Lobogó 1. évf. 1919. 15. sz. 7—9. o.; Göndör Ferenc: Az ember. Az Ember 1919. 30. sz. — Halmi József újságíró, több fővárosi lapnál dolgozott. Tanácsköztársasági szerepéről több adatot nem találtam. 1919 őszén emigrált, 1920-ban a bécsi Új Világ munkatársa volt. Baloldali elkötelezettségét és politikai hitvallását Markovits Györgyi idézi az Új Világ munkatársairól írott cikkében. Magyar Könyvszemle 94. évf. 1978. 3—4. sz. 350. o. 60 Kéri Pál sajtópere. Bp. Ü. 1919. 61 Uo. 62 VU 2. évf. 1919. 43. sz.
