Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

RÁKÓCZY ROZÁLIA: A polgári demokratikus forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság katonai lapjai

Harmadik számának elvben február 12-én, szerdán kellett volna megjelennie, hétfőtől szerdáig azonban — feltételezhetően — nem tudták a hiányzó kéziratokat pótolva, nyomdakészre összeállítani az újságot. És mivel a rendőrség többször „látogatta" a Vörös Újság szerkesztőségét, a Vörös Katona is mindannyiszor áldozatul esett. A dúlások után a Vörös Újság teljes egészében feltárta azokat a bizalmas belügyminiszteri rendelkezéseket, amelyeknek alapján a házkutatást tartották — s meg is cáfolta ennek jogszerűségét igen élesen fogalmazott tiltakozó cikkekben. ,,Nagy Vince nyilatkozik kedves híve, a Pesti Napló útján a titkos rendelet intencióiról. Ezért a nyilatkozatért illenék Nagy Vince ügyvédi oklevelét bevonni: a büntetőjogban és a sajtójogban való járatlanság, tudatlanság szinte bőg belőle." A Vörös Újság szó szerint idézi Nagy Vince Pesti Naplónak, adott nyilatkozatát, amelyben a belügyminiszter kijelenti, hogy „rendeletének az a része, amelyben a főkapitányt utasítja, hogy a szerkesztőségekben talált mindennemű nyomtatványt, brossurát és lázító hangú kéziratot kobozza el, e rendelkezés is csak a törvénytelenül előállított lapokra vonatkozik, ahol a házkutatást foganatosító rendőrtisztviselő megállapítja, hogy a kéziratok tartalmaznak-e lazítást vagy sem. Amennyiben a lázítás körülményét látja fennforogni, el kell koboznia azokat." És a Vörös Újság cáfolata: „Ez az úr egyetemet végzett jogtudor, ügyvédi vizsgára is bocsátották; halvány sejtelme sincs a sajtójogi felelősségről, amely nem a kézirat származását kutatja, hanem a sajtótermék megjelenésekor, közzétételekor és terjesztésekor kezdődik... nem a papírkihágás fájt, amikor egyedül a Vörös Újságra uszította kopóit. Nem »lázító hangú« kéziratra fájt a foga ennek a szatmári bicskásnak, hanem a Kommunisták Magyarországi Pártja belső ügykezelését, bizalmas levelezését, pénztárkönyveit, szóval a párt egész irattárát akarta ezzel az aljas rendelettel ellopatni."

35 Ezek alapján joggal tételezzük fel, hogy az elvitt iratok között ott voltak a Vörös Katona kéziratai is. Kevésbé megalapozott feltételezésekre vagyunk utalva, amikor azt véljük, hogy a lap soron következő, harmadik száma megjelent február 16-án, vasárnap. Az első elkobzás esetében is vasárnap adták ki szerda helyett a lapot. A párt vezetőség és a szerkesztők február 21-én történt letartóztatásáig a negyedik szám megjelentetésére csak a február 19-i szerda maradt. Amennyiben a harmadik szám jelent meg február 19-én, akkor a negyedik számot a március 26-i szerdára datálhatjuk. A március 26-a kézenfekvőnek látszik azért, mert majd35 VU 1. évf. 1919. 23. sz. Az 1919. évi III. nóptörvény az egyesülés és gyülekezés szabadságáról. A törvény alapján egyesület alakításához vagy gyülekezéshez sem hatósági engedély, sem bejelentés nem kell. Betiltható azonban mind az egyesülés, mind a gyülekezés, ha az a büntetőjogba ütközik. Budapesti Közlöny 1919. 4. sz. január 5. — A támadások tulajdonképpen a párt ellen irányultak, elsősorban az irattárat keresték. A Vörös Újság, Vörös Katona kéziratait mintegy „mellékesen" kobozták el. Dietz főkapitány szerint a papírengedély nélkül megjelenő Vörös Újság cikkei és a párt tevékenysége, gyűlései a büntetőjogba ütköztek. Az 1919. évi XI. néptörvény a népköztársasági államforma védelméről kimondta, hogy büntethető az, aki irat, sajtótermék vagy képes ábrázolat terjesztése, vagy közszemlére kiállítása útján az államforma ellen izgat. Budapesti Közlöny 1919. 35. sz. — A Vörös Újság cikkeit (»Nem ezt a nyavalyás burzsoá köztársaságot féltjük« — »Burzsoá vagy proletár önrendelkezés — a proletariátus diktatúrájának emlegetése«) e törvény izgatásnak minősítette. Az 1919. évi XX. néptörvény a forradalom vívmányait veszélyeztető egyéneknek rendőri felügyelet és őrizet alá vételéről kimondta, hogy mindazok letartóztathatok, akiknek tevékenysége a „népköztársaság érdekeire vagy a közrendre és közbiztonságra aggályos". Budapesti Közlöny 1919. 47. sz. Lásd még a 34. sz. jegyzetet.