Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
SÁGVÁRI GYÖRGY: Az atilla
szürke ispahán zsinórból, 15 mm-enként ezüst beszövéssel készült, ugyanez a testőrtörzs- és főtiszteknél, mind a gyalogos, mind a lovas testőrség állományában ezüst lánczsinórból volt. A rendfokozatot aranycsillagok jelezték, a paszomány színe ezüst volt. A zsinórzat formája azonos az 1926 M. tiszti társasági atillákéval. A két világháború közötti képviselőházi őrség öltözetét az 1930-ban megjelent öltözködési utasítás írja elő. 04 Atillát kétféle öltözettípushoz viseltek, a palotadíszöltözethez és a palota-szolgálati öltözethez. A palota-díszatilla formai jellemzőit tekintve azonos volt az 1909 M. koronaőri díszatillával, azonban színe meggyvörös, és a törzstiszti atillák kardíszítése a honvédségi társasági atillák törzstiszti kardíszítésével egyezett. A palota-szolgálatiöltözethez tartozó atilla ugyancsak az 1909 M. koronaőri szolgálati atillával egyezett, színe azonban sötétkék, kardíszítése pedig ugyanolyan, mint a honvédségi 1929 M. nagytársasági atilla kardíszítése a törzstiszti atillákon. Az őrség öltözetét általában meghatározott alkalomra, egyedi esetenként határozták meg. A szabályzat mindössze egyetlen alkalmat említ általános érvényűnek: ha a honvédség tisztjei díszöltözetben jelennek meg, a koronaőrség tagjai a palota-szolgálatiöltözetet viselik. Az atilla a magyar katonai viseletben Amikor az 1848—1849-es szabadságharc leverésével a magyar honvédség leteszi a fegyvert, s így megszűnik létezni az atillát a magyar katonai öltözködésben meghonosító közeg, ezzel az aktussal véget ér az atillakorszak egyik fejezete is. A Honvédseregben az atilla mindennapos viselet volt, díszben, szolgálatban, menetben, stb. egyaránt használták. Az atilla, különösen a legénységnél, egyedüli kabátfajta volt, s talán ezzel is magyarázható, hogy a honvédség részére nem adtak ki viselési alkalmakat szabályozó utasításokat. A szabadságharc leverésével gyakorlatilag egy időben rendszeresítik az osztrák hadseregben az atillát, amely már mint a többféle öltözködés egyik, előírásokkal szabályozott ruhadarabja, új lehetőségeket teremtett a viselési minőségben is. Az osztrák hadseregben bevezetett atilla a kötelezően viselt díszruházat része lett. Az atilla a teljes dísz- (gála-), valamint szolgálati díszöltözetek meghatározó ruhadarabjaként jelenik meg. A tábornokok számára kétfajta atillát, teljes dísz- és szolgálati díszatillát vezetnek be. Ez az értékrend a Ferenc József-i korban mindvégig megmarad. Az ellenforradalmi kor tiszti társasági atillája nevében is jelzi az értékrendben elfoglalt helyét. Kifejezetten társasági, illetve az ünnepélyes alkalmakkor használt díszruházat része, amely a hadsereg társadalmi presztízsének, rangjának emelésére, az elegáns, magyaros viselet mindenáron való kifejezésére szolgált. Nem véletlen a „mindenáron" szó használata, ugyanis ez az atilla a hadsereg tisztikarának általános anyagi helyzetéhez mérten meglehetősen drága volt. Korábban is jeleztük, hogy beszerzését, a hadseregben általános elterjesztését hosszú távon sem sikerült megoldani. A hivatalos közlönyben évenként hosszabbítják a beszerzési határidőket, mígnem az 1931-ben bevezetett jóval olcsóbb társasági zubbony rendszeresítésével a hadvezetés is belátja a rendelkezés ,, végre nem hajthatóságát". 94 Uo. 1930., 21. sz. 1776/eln.—14—1930 sz. körrendelet.
