Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
SÁGVÁRI GYÖRGY: Az atilla
A zsinórzat színe Két fő típust különböztethetünk meg: az egyszínű zsinórokat, illetve az átszőtt többszínű zsinórokat. Az egyszínű zsinórzatok között leggyakoribb szín a piros, pontosabban a piros több árnyalata. Mivel leginkább a honvédség atilláin fordul elő, levonható az a következtetés is, hogy egyfajta „magyar" színnek kell tekintenünk amelynek történelmi előzményeit is felfedezhetjük a XVI—XVII. századi magyar öltözködésben. A kék atillákon megjelenő piros zsinórzat a színharmónia szabályainak is megfelel. A piros zsinórszínt vezette be a 48-as honvédség a gyalogosatillákon, és ennek mintegy folytatásaként az 1869-ben megalakult magyar királyi honvédség atilláin is uralkodó színként jelenik meg. A piros szín meggy vörös árnyalata az átszőtt zsinórokon is megtalálható, és általában igaz az a tétel, hogy a magyar legénységi atillák piros zsinórszínének a tiszti változatban az egyszínű meggyvörös selyemszálakkal átszőtt zsinórzat felel meg. A Ferenc József-i korban a meggy vörös zsinórszín ellenpárja — a császári és királyi huszárezredek atilláinak zsinórszíneként — a sárga (legénységi), illetve arany (tiszti) fekete beszövéssel. A sárga-fekete már a dolmány viselet idején is jellegzetes színpáros volt. Valószínűsíthetően a német-római császári színből származtatható, annak mintegy szimbolikus megjelenítése a katonai ruházaton. Az atillakorszakban előforduló zsinórszínek között, mennyiséget tekintve a fentebb jelzett két változat a legjellemzőbb. A zöld, a kék, a fekete, a fehér vagy ennek tiszti rangot kifejező változata, az ezüst, illetve az ezüstnek különböző színű szálakkal átszőtt árnyalata kisebb létszámú csoportokat, szolgálati beosztásokat, hadseregen belüli testületi hovatartozást jelölt. 47 A zsinórszín önmagában azonban nem tudná betölteni ezt a feladatot. Az atilla alapszíne, a gallér és az ujjhajtóka színe, valamint a gombszín együttesen a zsinór színével tette ezt lehetővé. Az atilla gombjai A zsinórgombolók különleges formájú gombok alkalmazását kívánták meg. A gombokra általában jellemző a hosszúkás forma, annak különböző változataival. A gombok anyaga leginkább fém vagy fémszálas fonadékkal bevont egyéb anyag. A gombok elnevezése változatos. Az ehelyütt leírt nevek a szabályzatokban adott névváltozatok summázata. A tábornoki fonott gombot, a csavart gombot és a somgombot a német nyelvű öltözködési szabályzatok következetesen az ,,01ive" szóval illetik, amelyet a magyar nyelvű utasítások makkgombnak neveznek. Ha a formai jellegzetességeket vesszük alapul, kiderül, hogy makkgombnak a szabályzat körtegombját kellene nevezni. Hogy a gombok megnevezése körüli bonyodalom még nagyobb legyen, keveredik a körte és buzogánygomb is. A Darabont Testőrség udvari szolgálati zekéjén alkalmazott fonott gombokat a német nyelvű szabályzat is magyarul ,,Buzogány-Knopf" névvel jelöli, ugyanezt az 1909-es koronaőr öltözködési utasítás pedig körtegombként. De körtegomb az el47 A zsinórszínekre az öltözködési korszakok tárgyalásánál részletesen kitérünk.
