Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
SÁGVÁRI GYÖRGY: Az atilla
Az atilla hossza Jóllehet a hosszúság a sziluettet lényegesen befolyásolja, mégis mint stílusjegy az atillák formai jellemzői között csupán másodlagos értékű. Ugyanis az, hogy egy atilla térdig, combtőig ér, vagy akár ennél is rövidebb, mindössze attól függ, hogy az aljrészt a kordivatok, praktikus szempontok és — katonai atilláról lévén szó — az öltözködési utasítások milyen hosszúságúra szánják. A ruhadarab korának meghatározásában — az atilla hosszúsága — azonban igen fontos szerepet tölt be. A magyar katonai öltözködés történetében három atillahosszat különböztetünk meg. Az időben legkorábbi az 1848-as honvédseregben használt atilla. Ez a változat közepes hosszúságú. A 48-as atilla legfeljebb combközépig ér. A leghosszabb, s igen ritka előfordulása miatt a legkevésbé ismert a Magyar Testőrség és a Darabont Testőrség házi személyzetének libériára emlékeztető térdig érő atillája. A legelterjedtebb s egyben a legismertebb a combtőig érő atilla, amely a huszárság révén honosodott meg már az 1850-es években. Valószínűsíthető, hogy ennek a hosszváltozatnak a kialakulásában a gyakorlati szempontok játszottak fő szerepet. (A lóra vagy a lóról szálló huszárt a hosszú felső ruha akadályozza mozgásában.) Ehelyütt kell kitérnünk a bevezetőben is jelzett porosz „interims" atillára, amely hosszbeli előfutára volt az osztrák hadseregben 1849-ben bevezetett atilláknak. A porosz huszártiszteknek, majd később a legénységnek is előírt atilla (a rendelet időpontja 1841) combtőig ért. 27 Ez a változat honosodott meg az Porosz 1841 M. „interims atilla" 28 27 Az „interims" atilla magyar megfelelője a kis szolgálati vagy belső szolgálati atilla. Csak tisztek viselték, ezt a változatot a legénység sohasem kapta meg. A porosz hadseregben általános huszárviseleti cikként 1853-ban rendszeresítették az atillát. A Landwehr huszárezredek részére 1852-ben rendszeresített atilla csak nevében tekinthető atillának, ugyanis gyakorlatilag azonos volt a sűrűzsinóros dolmánnyal. A névadás és a forma kapcsolatának esetlegességeire utal a braunschweigi hadsereg 1848-ban rendszeresített atillája, amely teljesen azonos az osztrák hadsereg 1849-es atillájával, neve azonban: Polrock. 28 Pietsch, Paul: Formations- und Uniformierungsgeschichte. 2. köt., 116. o.
