Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

SÁGVÁRI GYÖRGY: Az atilla

többek között Deák Ferenc és Wesselényi Miklós is, amikor pedig 1840-ben a király születésnapjára a szokásos üdvözlő küldöttséget szervezték, Deák kijelentette, hogy ő és társai nem lehetnek a küldöttség tagjai, mert nincsen ragyogó dísz­ruhájuk, egyszerű fekete öltözetben viszont elütnének a többiektől. ,,A patrióták ugyanis nevetségesnek tartják, hogy a szegény magyar nemzet követei drága­kövekkel, prémmel és arannyal cikornyázott ruhában jelenjenek meg, mikor sze­gény parasztnak semmije sincs." Beöthy Ödön Bihar megyei képviselő, aki szin­tén eladta díszmagyarját, egy a nádorhoz küldött depufáció alkalmával úgy nyi­latkozott, hogy „elégedjék meg felséged az elszegényedett vármegyék egyszerű követi ruházatával". 16 Az egyszerű fekete ruhát viseli Széchenyi is 1830-as al­dunai és törökországi útja során. így ír naplójában: „Én tiszta feketében voltam. — Ez az a magyar? Ilyen öltözet nekünk is kell! — mondta a török szeraszkir." 17 A fentiek mind azt a tényt erősítik, hogy a magyar nemesség öltözete a XIX. század első felében nagymérvű változáson ment át, nem utolsósorban a magyaros divatot terjesztő, elsődlegesen pesti szabómesterek jóvoltából. Ez utóbbiak egyik leghíresebbjéről, Kostyál Ádámról, aki a Nemzeti Színház egész ruhatárát fel­újította, a Honművész 1841-ben a következőket írta: „Jeles régi könyvek birtoká­ban van, melyekben a hajdankori magyar női és férjfi öltözetek rajzai igen nagy mennyiségben foglaltatnak, s azokat megbízóinak rendelése szerint újabb ízléssel párosított utánozhatatlan ügyessége mellett a jelenkor kívánataihoz képest min­tákul használhatja." 18 Kostyál és híres szabótársai: Klaszy Vencel, Tóth Gáspár, Lezsimirszky Emmanuel és mások műhelyeiből évente több új magyaros ruha­modell is kikerül. 19 A Honművész képes mellékleteként a modellek divatképeken is megjelennek. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy az összes új modell között több­ségben vannak azok, amelyek az európai divatot követik-utánozzák. Most azt kell megvizsgálnunk, hogy az új magyar ruha „kabátja", a hosszú dolmány milyen formai, szabászati jellemzőkkel bír, s egyáltalán miért nevez­hető „megújuláshordozónak" a korábbi divathoz képest. Az új kabátdivat leg­fontosabb jellemzője: a hossz növekedése. Az új dolmány térdig, sőt térd alá is ér. Ez a hosszban bekövetkezett változás meghatározó jele lett az új ruhaviselet­nek, s mert lényegében az egyes viseleti ciklusokat alapjaiban elhatároló sziluettet változtatta meg. Az új dolmánynak érdekes változatai fordulnak elő. A hosszúsá­got azonosnak tekintve, a változat hordozó elsősorban a magyaros ruhánál el­maradhatatlan zsinórzat. Ismerünk olyan fajta hosszú dolmányt, amelynek zsi­nórzata megegyezik a korábbi kurta dolmányéval, azaz beborítja az egész mellett a zsinórpárok egyenesek, hurkolás nélküliek, szabad végeiket gombok zárják le. A zsinórpárok derék felé fokozatosan páronként rövidülnek. Más változatoknál a zsinórpárok hossza ugyan rövidül, de sűrűségük nem változik, marad a 11-13 pár mellzsinór pár, mint a kurta dolmánynál. A változatok többségénél azonban a zsinórpárok ritkulása figyelhető meg. A ritkulással együtt megváltozik a zsinór­zat formája is. Valójában ok—okozati összefüggésről van szó, ám kideríthetetlen, 16 Tákáts: i. m. 395. o. 17 Széchenyi i. m. 660. o. 1830-as naplóbejegyzés. 18 Honművész, 1841. évf. 408. o. Szendrei János: A magyar viseletek történeti fejlődése, Bp., 1900 c. munkájában Kostyál Nemzeti színházi tevékenységéről. 19 Nagy Géza:—Nemes Mihály: i. m. Színes táblák magyarázata 1830—1848.

Next

/
Thumbnails
Contents