Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

SÁGVÁRI GYÖRGY: Az atilla

egészen bizarr okfejtését.

9 Körösi egy véletlen hang- és jelentésben" egybeesésre alapozva annak a véleményének adott hangot, hogy az atilla olasz jövevényszó nyelvünkben, nevezetesen: a velencei olasz dialektusban használt „atilla" (szép, feszes, zsinóros ruhába öltözött) a magyarországi hosszú dolmány elnevezésének forrása. Persze, ő sem zárja ki a hun fejedelem nevével való rokonságot, de ezt a már meghonosodott olasz jövevényszó „visszahunosításában" látja. A cikk megjelenése után idővel napvilágot látott a cáfolata is Tóth Béla tollából,

10 aki művelődéstörténeti tényekre alapozva elutasítja az olaszból való származtatás lehetőségét. Tóth Béla később egész tanulmányt szentel az atillakérdésnek, amelyben végkicsengésként azt a lehetőséget veti fel, hogy — talán éppen gúnyosan, a hun—magyar rokonságra frappáns válaszul — német nyelvterületen keresztelték el az új magyar hosszú dolmányt atillának.

11 Jeles művelődés történészünk, Nagy Géza, a máig egyetlen szintézis jellegű magyar viselettörténeti munka szerzője hihetőbb, de végül is nehezen bizonyítható variációt ad az atilla elnevezés születéséről.

12 Szerinte a Nádasdy Mauzóleum Attila-ábrázolása volt a kútfő az új hosszú dolmány XIX. századi elnevezéséhez. A Mauzóleum Attilája, térdig érő dolmányú öltözetében, a XIX. század elején különböző reprodukciókban országszerte ismert volt, „s kétségkívül ez adta meg a gondolatot arra, hogy ezt a dolmányfajtát atillának nevezzék." Nyelvemlékeinkben az atilla szó legkorábbi előfordulásának ideje: 1817. Dessewffy József bártfai leveleiben „atilla-mente" változatban írja.

13 Említik a Társalkodó 1832. évfolyamában „Atilla-dolmány" formában, ugyanígy a Honművészben is. Az atilla-dolmány változat többszöri előfordulása azt is bizonyítja egyben, hogy dolmányként, illetve a korábbi kurta dolmány helyett használták. Erről győznek meg bennünket a korabeli képzőművészeti ábrázolások is. Ezeken egy, a korábbi divathoz képest sokkal szolidabb, többnyire sötét tónusú, a kurta dolmánynál egyszerűbb zsinórzatú kabátfajtát szemlélhetünk, de ezt erősítik meg a korból fennmaradt darabok is.

14 John Paget reformkori magyarországi útleírásának a magyar nemesség öltözetéről szóló része is ezt támasztja alá. A harmincas évek magyar nemese a korábban egyeduralkodó, színes tarka zsinóros ruhát „csak gálanapokon viseli. Hétköznapi alkalmakkor, például megyegyűléseken, országgyűléseken és hasonló esetekben, amikor szokásos az uniformisban való megjelenés, hétköznapi sötét színeket hordanak fekete selyemzsinórzattal".

15 A magyar nemesség uniformisszerű öltözetének egyszerűsödését bizonyítja az is, hogy az 1832—1836-os országgyűlés idejére a vármegyei követek jórésze már eladta díszmagyarját, és kizárólag az egyszerű fekete atillában járt. Ezt tette 9 Kőröai Sándor Atüa, atilla, Nyelvőr, 16. óvf. 97. o. Közli a cikk teljes szövegét Tóth Béla: i. m. 07—62. o. 10 Tóth Béla hozzászólása az atillakérdéshez, Nyelvőr, 25. évf. 217. o. 11 Tóth Béla: Az atilla ... i. m. 66. o. A szerző az atilla kutatása végett levelezésben állt levéltárosokkal, külföldi divattörténészekkel. Kutatásának eredménye azonban inkább csak az érdekesség kategóriába sorolható. 12 Nagy Géza—Nemes Mihály: A magyar viseletek története, Bp., 1900. 200. o. 13 Tóth Béla: Az atilla... i. m. 63. o. Hivatkozik Lukács Lőrinc (Szily Kálmán) Nyelvőrben megjelent adatközléseire. 14 A Nemzeti Múzeum ruhagyűjteményének anyagából és anyagáról összeállított kiadvány. Joseph Höllrigl: Historic Hungárián Costumes, Bp., 1948. II. kiadás. 15 John Paget XJngam und Siebenbürgen I., Leipzig, 1842.