Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

KÖRÖMl JOACHIM: Miről vallanak a tábori levelezőlapok?

A Szovjet-Oroszországgal megkötött különbéke után az olasz és balkáni frontról érkező levelekből egyaránt a háborútól való megcsömörlés csendül ki: „...Hallom, nem vagyunk többé a legifjabb katonanemzedéke a hazának; hogy lehullott már a legfrissebb érése is a gyümölcsfának. Hát még mennyi fog? Itt Albániában úgy adódik ez a kérdés." (Sziklai Ferenc egyéves önkéntes 1918. III. 24. a balkáni frontról.) „A kérdésekre röviden válaszolhatok: Bizony elég volt!" (Vágó János fhdgy. 1918. V. 27.) 1918 nyarától fokozatosan elhallgatnak a levélírók. Hogy kit, hol és milyen körülmények között ért a várva várt fegyverszünet híre, nem tudjuk. A levelezésben részt vett 89 diák közül öten — Fehér Sándor, Foerk Károly, Kratzer Ödön, Pausz Béla és Weszely Antal — hősi halált haltak. A hazatérő Morvay-tanít vá10. Hefty Frigyes tábori pilóta (Bäsch Andor vízfestménye) nyok a későbbiekben is megálltak helyüket az életben. Kiemelkedő hírnevet szerzett magának Hefty Frigyes mint a magyar vitorlázórepülés úttörője és Komor Vilmos, az Operaház híressé vált karnagya. A háborúból visszatért tanárok pedig tovább folytatták nevelőmunkájukat az 1922-től Árpád nevét viselő gimnázium falai között. Dr. Morvay Győző az említett leveleken kívül kapott még olyanokat is, amelyeket ismeretlen frontkatonák írtak, megköszönve az igazgatónak, hogy családjuknak a hazai ügyes-bajos dolgok elintézésben segített. A fentiek bizonyítják, hogy míg a diákok a harctéri szolgálatukat teljesítették, addig itthonmaradt igazgatójuk is példát mutatott arra, hogy a pedagógus hivatása abban rejlik, hogy az iskolai nevelésen túl az élet nehéz helyzeteiben is figyelemmel kísérje, segítse volt diákjait.