Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
KÖRÖMl JOACHIM: Miről vallanak a tábori levelezőlapok?
változó sikerrel folytak a csatározások, így az ellátás nehezebbé vált, és a helyi adottságok sem tették lehetővé az élelmiszeradagok „kiegészítését". Nagyobb fegyvernyugvások idején — főleg télen — a katonáknak több idejük jutott levélírásra. Ilyenkor írnak a környék természeti szépségeiről — pl. a tiroli gleccserekről —, valamint az ottani polgári lakosságról és annak életmódjáról. Sokat olvashatunk még a szabadidőben végzett tevékenységekről: a ,, fotografálásról", a bélyeggyűjtésről, a nyelvtanulásról. Ezzel szemben keveset tudhatunk meg a levelekből az első világháború új fegyvereiről. Egy-két lap értesít csupán a harci gáz és a lángszóró alkalmazásáról. Szintén keveset tudunk meg a legénység és a tisztek közötti kapcsolatról. Morvay Szilárd szerint az olasz fronton a legénység hazavágyott a harctérről, de „tekintélytisztelők" lévén ez nem nyilvánult meg sem zavargásban, sem rendbontásban. Legalábbis parancs megtagadásról, szökésről nem esik szó a levelekben. Viszont a legénység 1918. szeptember—októberi magatartásáról már nem értesülhetünk, mert levélíróinktól augusztusban érkeztek az utolsó levelek. A harctéren küzdő katonák a háború többi helyszíneiről a hivatalos, ún. Höferjelentéseken kívül helyi tábori újságokból, és a hátországból engedélyezett folyóiratokból értesültek. 14 A diákkatonák különösen az 1916-ban megnyílt román front eseményei felől érdeklődtek leveleikben. Ez azzal magyarázható, hogy a Kárpátok szorosain át váratlanul Magyarországra törő román csapatok ténylegesen veszélyeztették az ország területi épségét. A többi frontokról is feszült figyelemmel kísérték az erdélyi eseményeket. Az ellenfelek megítélése a levelek alapján aránylag egyöntetű: csekélyebb harcértékűnek tartották a román és az orosz katonát, keményebb ellenfélnek ismerték el a szerbeket és franciákat, illetve az antant oldalára átállt cseh egységeket. 15 A változó hadiszerencsével folyó háború új jelensége az 1916 áprilisában egymással szemben álló katonák barátkozása az orosz fronton. Erről ad tájékoztatást Kramer József egyéves önkéntes ekkor írt lapja: Kedves Igazgató Űr! Kérdezed, láttam-e már muszkát ? Nem vagyok Háry János, de referálhatok sokkal szebbről. — Orosz—magyar barátságról. — Képzeld el, húsvét első napján cca 10 orosz fegyver nélkül kora hajnalban kibújt az első lövészárokból, kendőlobogtatással, természetesen a mieink nem lőttek, hanem követték az oroszok példáját, s úgy lassanként körülbelül 100-nál többen lehettek, megajándékozták egymást, s kérték, hogy mi ne lőjük őket 3 napig, a mi kívánságunk teljesült; egyszóval ez egy 3 napos fegyverszűnés volt. Csak mi tüzérek lőttünk. Belövések voltak. Kézcsókom ő Nagyságának. Üdvözöl: Józsi. 14 Franz Höfer tábornok az Osztrák—Magyar Közös Hadsereg hivatalos sajtófőnöke volt. Az ő hivatala által kiadott közlések voltak a Höfer-jelentések, amelyeket a hadseregeknél elsősorban tábori újságok terjesztettek. Ilyen 1-2 lap terjedelmű, általában hadseregenként létesített tábori újságok a külpolitikai híreken kívül főként a harci kedvet fokozó írásokat, és háborús anekdotákat közöltek. lő A cseh légiók igen kemény támadásáról nyilatkozott Morvay Szilárd egykori szemtanú 1984. április 18-i visszaemlékezésében. A francia tüzérségről pedig így írt Gergelyi László hadnagy 1918. március 16-án az olasz harctérről: „Itt elöl a franciákkal sok dolog akad, igen jól lőnek a tüzéreik."
