Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

KÖRÖMl JOACHIM: Miről vallanak a tábori levelezőlapok?

Néhány levélből kiderül, hogy több esetben Morvay Győző volt az, aki kezdeményezte a levelezést volt növendékeivel, tőlük katonaruhás fényképet kért a gimnáziumban elkészítendő ún. háborús tabló összeállításához, amelyet az iskolában végzett katonák és behívott tanárok képmásai töltöttek meg. A világháború a gimnázium tanári karát sem kímélte a katonai szolgálattól. Az általában tartalékos tisztként bevonuló tanárok közül az igazgató elsősorban Frank Ferenccel és Makoldy Viktorral tartott fenn rendszeres levelezést. A kollégák levelei az iskolával kapcsolatos kérdések mellett, a harctéri valóság mélyebb érzékeléséről és igaz baráti kapcsolatról tanúskodnak. Külön említést érdemel Morvay Győzőnek fiával, Morvay Szilárddal folytatott levelezése, aki szintén a gimnázium végzett növendéke volt, és a fronton teljesített szolgálatot. A szülő és gyermek viszonyából következően bensőséges hangnemű levelezés fő motívuma az atyai aggódás, illetve az otthon maradt szülők megnyugtatása. Morvay Szilárd a harctérre kerülve — főleg nagyobb támadások idején — szinte naponta írt levelet haza. A szülein kívül Szilárd még több osztálytársával levelezett. A tanítványokkal történő levelezésről az igazgató listát vezetett, azon feltüntetve : ki hol szolgál, kinek mennyi a tábori postaszáma stb. Ilyen formán egy kis „központ" alakult ki nála, aminek híre elterjedt, és többen csak alkalmanként, barátjaikról, azok megváltozott címéről érdeklődve keresték fel lapjaikkal. A levelezőlapok formai és tartalmi szempontból történő vizsgálata A két tanítvány idézett levele felépítésében és formájában szinte hűen képviseli az összes többit. A levelezőlapok címzésénél a címzett nevét és címét mindenütt magyarul, a feladó megjelölését azonban a cs. és kir. ezredeknél német, a m. kir. honvédségnél pedig magyar nyelven írták. Valamennyiben a megszólítás és elbúcsúzás igen tiszteletteljes. A megszólítás utáni közlés általában a megkapott válasz nyugtázása. A levelek tárgyalási része — a levelezőlap kis felülete miatt — általában igen szabatosan fogalmazott 4—12 mondat, amelyek tartalmukat illetően — többségükben — a sokféle mondanivaló miatt nem összefüggőek, csak lényegretörőek. Megjegyzendő, hogy a megszólítás, a tárgyalás és az elköszönés, mint a levél alkotórészei arányosan vannak elhelyezve, továbbá indokolt esetben jól alkalmazták az idéző-és gondolatjeleket is, helyesírási hibát pedig alig követtek el. Találkozhatunk még ún. pontokba szedett levéllel is, amely az igazgató szintén pontokba szedett kérdéseire igyekezett válaszolni. A levélírás igen jól megtanult szabályai tükröződnek a lapokon, amelyeket a levélírók igyekeztek következetesen betartani. Nagy szókinccsel rendelkeztek, melyben a katonai szavak is bőven megtalálhatók voltak. A közös ezredekben szolgálók leveleiben gyakoriak a német katonai szavak magyar módon történő ragozása, és magyar szövegben történő alkalmazása ; pl. feldwachéba, cugsfürerrel stb. A levélíró diákok többsége csak egy — 40-en az orosz, 15-en az olasz — fronton teljesített szolgálatot. A több harcteret megjártak általában először az orosz, majd később az olasz hadszíntéren harcoltak. Jellemző általában, hogy a diákok hadi kötelezettségüket mint igen komoly, felelősségteljes feladatot fogták fel. A háború okát nem keresték, elkerülhetetlen, szükségszerű dolognak tartották. Természetesnek tűnt számukra, hogy Ausztria-