Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
MAKAI ÁGNES: A Katonai Mária Terézia Rend emlékei múzeumunkban
kinevezzük, amit ezen okmányunk erejével a legkegyelmesebben tanúsítunk. Mindemellett meg vagyunk győződve arról, hogy Bolza alezredes katonai rendünk lovagjaként minden tekintetben a már kiadott rendelkezésekhez és a rendi alapszabályhoz mérten fog viselkedni, s arra törekszik, hogy magát császári királyi nagymesteri kegyeinkre a jövőben is méltóvá tegye. A jelen nyílt levelet okmányként kiadva, nemcsak saját kezűleg írtuk alá, hanem a rend kancellárjával és titkárával is ellen jegyeztettük, s a közönséges rendi pecsétet ráfüggesztettük. Kiadva székvárosunkban, Bécsben, 1790. december 19-én, római és örökös tartományi uralkodásunk első évében." A szöveg alatt, baloldalt ,,Leopold" császár-király, nagymester fekete tintás, saját kezű aláírása. Középen, kissé elmosódva Kaunitz (Wenzel, Anton herceg, a rend kancellárja) neve olvasható, míg a pergamen visszahajtott alsó szélének jobb oldalán a rendi jegyző, br. Anton von Spielmann aláírását láthatjuk. Az oklevél egykori birtokosa, gr. Bolza Antal itáliai eredetű család fiaként született Bécsben, 1749-ben. 1768-ban alhadnagyként kezdte katonai pályáját. Részt vett kora szinte minden Habsburg-háborújában, s a katonai ranglétra egyre magasabb fokait érte el. Az 1790-ben kapott Mária Terézia Rendhez kapcsolódott bárói címe, majd 1792-ben magyar honfiúsítása s örökös főrenddé nyilvánítása. 24 1796-ban történt vezérőrnagyi kinevezése után nem sokkal nyugállományba vonult. 1808-ban grófi címet kapott. Bécsben élt, itt is halt meg 1817-ben. 25 Az értékes adományozó levél múzeumunk II. világháború előtti anyagából származik. A Bolza család leszármazottja, gr. Bolza Géza adta ajándékba a Hadimúzeumnak más tárgyakkal, köztük a Mária Terézia Rend egy jelvényével együtt, még 1927-ben. 26 A kereszt, amely ma már nincs meg, minden bizonnyal Bolza Antal hagyatékából származott, hiszen a család más tagja nem kapott Mária Terézia Rendet. A rend alapszabálya azt írja elő, hogy a lovagok halála után eredeti, az avatáskor kapott rendjelüket a kancelláriához vissza kell juttatni. A visszaadott kereszteket újra kiadták, s külön tisztességnek számított, ha egy új lovag valamely nagynevű előd rendjelét kapta meg. 1886-ban Ferenc József rendeletére a kancellárián őrzött összes rendjelet a bécsi Hadtörténeti Múzeum, a Heeresmuseum vette át, s ettől fogva az elhunytak keresztjeit oda kellett eljuttatni. Az 1918-ban megalapított budapesti Hadimúzeumnak tehát nem sok esélye volt arra, hogy gyűjteményébe Mária Terézia Renddel kitüntetett neves katonaelődök rendjeleit gyűjthesse be. Azt a kérdést sem tisztázták az illetékes szervek hosszú évekig, hogy a Trianon utáni Magyarország területén élő rendtagok rendjelei haláluk után hová kerüljenek. Az örökösök jóindulatán múlott, hogy a Hadimúzeumnak adják-e, Bécsbe küldik a kitüntetést, vagy maguknak tartják meg. Gyümölcsözőnek ígérkezett a bádeni egyezmény nyújtotta lehetőség kiaknázasaaz osztrák tárgyaló fél beleegyezett abba, hogy a Mária Terézia Rend letét24 Felszegky ... i. m. 204—205. o. 25 Életrajzát közli Hirtenfeld ... i. m. I. köt. 315. o. 26 M. kir. Hadimúzeum Növedéki napló 1927., 24334. és 24339. sz.
