Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után
hadsereg felállításától, az 1715. évtől napjainkig terjedő korszakra vonatkozó muzeális értékű hazai és külföldi katonai tárgyi emlékeket és személyi ereklyéket eredeti, másolati vagy utánzott formában gyűjti, készíti, helyreállítja, megóvja és kiállítja oly terjedelemben, történelmi összefüggésben és csoportosításban, hogy nyilvános kiállításuk a nagyközönség demokratikus nevelésére, a hazafias szellem ápolására és a honvédség megbecsülésére szolgáljon. A hadügy általános fejlődéstörténetének tanulmányozása és a katonai oktatásnak előmozdítása céljából a legrégibb időkig visszamenő másodlagos értékű, eredeti vagy másolt, illetve utánzott anyagot is besorolhatja a muzeális anyag közé." A tevékenységi kör megfogalmazása egyfajta gyakorlati programként is felfogható és több oldalról elemezhető. Túlhangsúlyozottnak kell ítélni a nem eredeti muzeális tárgyakra vonatkozó célkitűzéseket, amelynek magyarázata a meglevő gyűjtemény hiányosságaiban, mennyiségi és minőségi gondjaiban keresendő. Határozott annak a kimondása, hogy a gyűjteménygyarapításban ,,a legrégibb időkig" kell visszamenni. Ez ugyan a Nemzeti Múzeummal 1935-ben aláírt egyezmény egyoldalú megváltoztatása volt, de egy reális törekvés első megfogalmazása. Az ásatási munkák esetében a Múzeum fenntartotta az 1929. XI. te, illetve a 9300/1935. III. V.K.M. Végrehajtási Utasításának értelmezését, tehát a múzeum ásatási joggal rendelkezik a főváros területén, és a feltárt értékek tulajdonát képezik. Elkészült az intézmény hároméves terve is, amely egyfelől az épület újjáépítési elképzelését, a munkák sorrendjét, a levéltár és a múzeum munkatervét tartalmazta. Az építkezésnek az illetékes szakemberekkel megvitatott és jegyzőkönyvben rögzített sorrendjét a következőképpen ütemezték: első a múzeum tetőszerkezetének kijavítása, majd a levéltár (az egykori Árpád vezér, illetve Nándor laktanyában) elkészítése után kerül sor a múzeum rekonstrukciójára. Lényegében ez az elgondolás valósult meg, csak az eredetileg elképzeltnél sokkal hosszabb idő alatt. Az intézmény parancsnoka úgy látta, hogy a munkaterv az építési terv függvénye és csak annak végrehajtása esetén valósulhat meg. ,,A múzeumi 3 éves terv célja — hangsúlyozta az előszó — a háború következtében mintegy 75%-ban tönkrement intézmény teljes újjáépítése, üzembehelyezése, az elveszett tárgyaknak újakkal való pótlása és a megrongált tárgyak restaurálása, konzerválása." A munka megszervezésének irányait helyesen határozták meg: első helyre került az 1848-as centenáris kiállítással kapcsolatos teendők végrehajtása. A következő két év a különböző gyűjteményrészek rendbetételét, a folyamatosan érkező anyag feldolgozását célozta. A demokratikus Magyarország fejlődésében az 1948-as év kultúrpolitikai szempontból is döntő jelentőségű volt. A gazdaságnak a szocialista építés irányában tett első lépései mellett, a kultúra is az átalakulás kezdetét élte. Az iskolák államosításáért folyó küzdelem, az egyházi reakció visszaszorítása, az egyetemi ifjúság népi jellegének erősítése, az értelmiség aktivizálása a demokratikus rend érdekében, és tucatnyi más fontos jel e felgyorsult folyamatra utalt. Az olyan nagy jelentőségű történelmi esemény, mint 1848—1849 centenáriumi megünneplése a politikai küzdelmek jegyében telt el. Nem árt arra emlékeztetni, hogy az egyházi reakció fő képviselője, Mindszenty József hercegprímás 1848 szellemét idézve, ,,a történelmi felelősség negatív példáiként" emlegette Petőfit, Vasvárit, a Madarász testvéreket, Perczel Mórt, akik a nemzeti színek mellé, a
