Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

VAJDÁNÉ CSIZMARIK IRÉN: A Hadtörténeti Múzeum fotóarchívuma

csoportokat" és azt, hogy a keresett anyag hol található. A személyi mutatókartonok készítése folyamatosan történik. Fényképeinket — 18 X 24 cm-ig — a beépített bútorzat fiókjaiban, az ennél nagyobbakat az ajtókkal ellátott polcos szekrényekben helyezzük el. Az archívumhoz szorosan kapcsolódó külön helyiségben, nyitott polcokon vannak az albumok. A negatívokat az erre a célra készített szekrénysorban tároljuk, az ún. „Leica" 24 X 36 mm-eseket hatosával, a síkfilmeket és az üveglemezeket pedig külön-külön tasakokban. Mind a pozitív kép, mind a negatív leltározása önállóan történik, a számok egyik évről a másikra — megszakítás nélkül — folytatódnak. A pozitív kép hátoldalára kerül — a saját számán kívül — a negatív száma is. Gyűjteményünk alapja a pozitív kép; ehhez csatlakozik a már meglevő eredeti vagy az esetenként újonnan készített negatív; ebből a tényből adódik, hogy nem minden fényképnek van negatívja. Nagy gondot okoz régi fényképeinknél — beleértve még az 1945 utániakat is —, hogy a magyarázó feliratok hiányosak vagy egyáltalán nincsenek. Ezek megállapítása külön kutatómunkát igényel. Funkcióját a fénykép akkor tudja valóban betölteni, ha keletkezési idejét, a látható személyeket, s a megörökített eseményt meg tudjuk határozni. „Az a kép, amelyről semmit nem tudunk — az ábrázoláson kívül — halott anyaggá válik."

6 Az egyes csoportok rendezésénél ezeket a hiányokat az adott lehetőségekhez mérten pótoljuk. 1984. december 31-ig 79 791 pozitív kép, 24 388 negatív és 1218 diakép került leltározásra. A pozitív képek számában benne van az 1009 darab album is, mivel ez utóbbiak közül mindegyik egy leltári tétel alatt szerepel. Az albumainkban található fényképek száma: 86 963. A feltüntetett számok azonban nem mutatják a gyűjtemény valóságos állományát. Egyrészt azért nem, mert az 1948 és 1968 közötti években —- a már említett törtszámokkal történő leltározás következtében — például a negatívoknál az 1—359-es tétel alatt kereken 7000 darabot vettek nyilvántartásba, másrészt több olyan fényképpel és negatívval is rendelkezünk, amelyek leltározása folyamatosan történik. Ez az ún. ,,régi anyag", amelynek nagy része a volt Hadimúzeum 1945 előtti gyűjteményéből származik. Az egyes csoportoknál ezt a hiányt pótoljuk, és bár az ilyen anyag leltározatlansága egyre kevesebb, mégis azt mondhatjuk, hogy ez a munka — a jelenlegi kis létszám és az újonnan érkező anyag azonnali feldolgozása miatt — még hosszabb időt vesz igénybe. Rendelkezünk olyan anyaggal is, amelyen keresztül — ha igen szerény keretek között—a korai fényképezés, a fénykép történetét megismerhetjük. Két dagerrotípiánk van: az egyik eredeti dobozban, nagyon jó állapotban. Ez Kosztolányi Móriczot (1806—1884), a cs. kir. 33. gyalogezred főhadnagyát

7 ábrázolja feleségével, Mambrino Franciskával, és két gyermekével, Árpáddal és Arankával kb. 1842ben.

8 Kosztolányi Móricz később, 1848/49-ben, a szabadságharcban, mint honvédszázados szolgált. A másik dagerrotípiánk Klempa (Klempay) Sándor (1825— 6 Dr. Szakács Margitnak A fényképek szerepe a kiállításokon c, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban 1974. jún. 28-án megtartott előadásából. 7 Militär-Schematismus des österreichischen Kaiserthumes, Wien, 1842. 169. o. 8 Lelt. sz.: 31.577/Fk.