Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története I. rész

Ez elvi természetű aggodalmak feltárása kapcsán örömmel kell megállapítanom, hogy a Hadtörténeti Múzeum e tekintetben kedvező helyzetbe került, mióta Aggházy Kamii ezredes, főtanácsnok-igazgató áll az élén, aki bár eredetileg nem készült tudományos pályára, autodidakszis és muzeális gyakorlat útján igen alapos muzeológiai és történelmi ismeretek birtokába jutott s akinek a Hadtörténeti Múzeum megszervezése, fejlesztése és anyagának összehordása körül igen nagy érdemei vannak." A bizottság tagjai legközelebbi és sürgős feladatként jelölték meg a múzeum anyagának revízióját, az egyes tárgyak pontos és szakszerű meghatározását, s ennek alapján a törzsleltárnak tudományos reál katalógussá való fejlesztését, valamint a kiállítási, a raktári és a selejtezendő anyag szétválasztását. Javaslatot tettek a selejtezésre kerülő anyag felhasználására is: a szobrokat és képeket katonai épületek, iskolák, kaszinók és hivatalok, a fölös fegyveranyagot ugyancsak katonai épületek díszítésére lehetne felhasználni, utóbbiakból célszerű lenne a Citadella udvarát és lőréseit felszerelni. V. A Hadtörténeti Múzeum jövője. A véleményezők kifejtették véleményüket a hadimúzeumnak a magyar múzeum-egyetemben elfoglalt, illetve elfoglalandó helyéről is és a múzeum jövőjét illetően több konkrét javaslatot tettek. Ez a probléma egyidős a múzeummal, s annak életrehívásátő-1 kezdve kisebbnagyobb intenzitással, ilyen vagy olyan formában fel-felbukkant anélkül, hogy megoldódott volna. A problémakör az alábbi kérdéseket öleli fel: 1. a „Hadimúzeum" létjogosultsága, 2. a külön „Hadtörténeti" és külön „Hadseregmúzeum" vagy egyesített „Hadimúzeum", 3. a hovatartozás, illetőleg fennhatóság kérdése az egyes alternatívák szerint. A bizottság a leghatározottabban állást foglalt a Hadtörténeti Múzeum létjogosultsága mellett, s szembeszállt azzal a több oldalról felmerült, s még szakkörökben is szóhoz jutott véleménnyel, amely szerint a Nemzeti Múzeum Történeti Osztályának hadtörténeti irányú gyűjtése miatt hadimúzeumra nem lenne szükség. A kérdés csak az — veti fel —, hogy a két gyűjteményt, a hadtörténetit (Nemzeti Múzeumét) és a hadseregmúzeumét (Hadtörténeti Múzeumét), a jelen állapotot — némi módosítással — fenntartva, két külön intézménnyé építsék-e ki, vagy egy monumentális gyűjteménnyé egyesítsék. A legtermészetesebb megoldás szerintük a Nemzeti Múzeum hadtörténeti gyűjteményének kiépítése — tehát a Hadtörténeti Múzeum anyagának beolvasztása — lenne, de látják e megoldás lehetetlenségét is: a Nemzeti Múzeum - egyrészt — „gyűjtésének tudományos és esztétikai körülhatároltsága miatt képtelen a modern hadtörténet és a jelenkor hadiemlékeinek teljességre törekvő gyűjtésére", másrészt általános történelmi jellegénél fogva kiállításain térben és arányosan (egyenlő súllyal) kell szemléltetnie a nemzeti múlt minden művelődési ágát, a hadtörténet, az ötvösművészet, iparművészet stb. nemzeti szempontból egyaránt becses emlékeit, aminek egyik következménye, hogy még