Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

HALÁPI LÁSZLÓ: Rendjelek és kitüntetések az Országos Hadtörténeti Múzeum éremtárában. I. rész

a kisdíszítmények, a miniatűrök, hadi díszítmények stb. részletes ismertetésére itt nem térhetünk ki. Ismeretes, hogy mind a régi, mind a mai rendjelek és kitüntetések egyaránt állhatnak egy vagy több osztályból, illetve fokozatból. Korábban a rendjelvények többsége különböző méretű és elhelyezésű rendszalagról függött alá, ugyanakkor a tiszti kereszteket és az I—II. osztályú csillagokat mellre tűzve kellett viselni. Ünnepélyes alkalmakkor néhány I. osztályú rendjelvényt nem szalagon, hanem aranyból készített nyakláncon hordtak. Napjainkban, elsősorban a szocialista országokban, a régi, hivalkodó külsejű, túldíszített váll- és nyakszalagon hordott rendjeleket felváltották az egyszerűbb, de általában szép és nemes formájú kitüntetések. A rendek kialakulásával és a kitüntetések elterjedésével az iparművészetnek egy új ága jött létre. Művelői a rendjeleket és kitüntetéseket tervező, illetve kivitelező művészek. Alkotásaik legyenek bár egyszerűek, vagy ötvösművészeti remekművek, azokat speciális eszmei tartalom, szimbolum-érték különbözteti meg más, hasonló műtárgyaktól. A rendjelvények és kitüntetések nagy részét régen többnyire aranyból vagy ezüstből, ritkábban bronzból készítették és azokon rendszerint a színes zománcdíszítés sokféle technikáját alkalmazták. Olykor drágakövek felhasználásával emelték a kitüntetés rangját és művészi becsét. Napjainkban az ezüst, a broiiz és a különböző fehérfémek használata terjedt el, s ezeknek az értékét és szépségét aranyozás és színes zománcberakás növeli. Az iparművészeti alkotások közé sorolható rendjelek és kitüntetések a fém-, ötvös- és ékszerművesség termékei. Művészi külsejüket régebben kézműipari termékként nyerték el, napjainkban gyáripari technikával készülnek, de kialakításuk ma is művészi tervezést kíván. Az érdemjelek és kitüntetések esztétikai élvezetet is nyújtó műtárgyak. Emocionálisan kifejező, esztétikailag jelentős alkotások ezen a területen is születhetnek, ha azok hivatott tervező művész kezéből kerülnek ki. A színek és a geometriai formák szépségének érvényesítésével, a ritmus, a szimmetria, az arányosság törvényeinek alkalmazásával művészi értékű és a társadalmi valóságot hűen jelképező kitüntetések jöhetnek létre. Az érem- és ötvösművészek által készített, díszes vagy egyszerűbb kitüntetéseknél olyan célszerűséget, mint amilyet az iparművészet némely más termékénél, például egy kehelynél, vagy aquamanilennél találunk, hiába is keresnénk. E tárgyias megjelenésű produktumoknak felidéző hatásuk van és a hozzájuk tapadé) általánosság nem gyakorlati, hanem elvont természetű. Sokszor úgy tűnik, hogy a geometrikus díszítőművészethez tartozó emlékekről és tárgyakról van szó, de ha alaposabban megnézzük, kiderül, hogy formaalakításuk meghatározott szellemi, világnézeti tartalmakat tükröz. Amikor e tárgyaknak esztétikai kifejezéséről beszélünk, nem csupán természeti tartalmakról van szó. hanem arról a tartalomról amelyet ezek a