Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)
KEREKES ZOLTÁN: Az Országos Hadtörténeti Múzeum zászlógyűjteménye
címer 225 és ennek kapcsán a közös hadsereg zászlója nem fejezi ki az önálló magyar államiságot, illetve Magyarországnak Ausztriával való egyenrangúságát. A dualizmusnak a forradalmi és nemzeti függetlenségi mozgalmak eredményeként az 1900-as évektó'l kezdve egyre fokozódó válságát az első világháború még inkább elmélyítette. Ez a körülmény az osztrák uralkodó köröket 1915-ben „látványos" engedményre késztette. Az 1915. október 11-i királyi kézirat ,,az Osztrák—Magyar-Monarchia közös intézményeinek használatára a közjogi viszonyoknak megfelelő" 220 közös címer bevezetését rendelte el, megállapítva annak a kis- és középkategóriáját. Az új, közös címer Ausztriának és Magyarországnak egyforma nagyságú, egymás mellé állított és az uralkodóház címerével egybekapcsolt címereiből állt, amelyeket a Pragmática Sanctióból átvett „indivisibiliter ac inseparabiliter" (elválaszthatatlan és oszthatatlan) jelmondat övezett. A közös kiscímerbe Ausztria új kiscímere és a magyar kiscímer, a közös középcímerbe Ausztria új középeimére és Magyarország ugyancsak új középcímere került, mindkét esetben az uralkodóház címerével, valamint az említett jelmondattal összekapcsolva. Az 1915. évi magyar középcímer — az 1868-as magyar királyi honvédség zászlóival kapcsolatban már tárgyalt magyar középcímerhez képest — az 1878-ban meghódított Bosznia, 227 valamint Fiume 228 címerével, valójában azonban csak Bosznia címerével bővült, mivel Fiume címere már 1874-ben, a magyar állampecsét megállapításakor bekerült a magyar középcímerbe. 229 Az 1874-es címerváltozás a honvédzászlókon 1869 — 70-től alkalmazott középcímert nem érintette, vagyis a zászlók változatlanok maradtak. A közös címert bevezető királyi kézirattal egyidejűleg — tehát 1915. október 11-én — Ferenc József „Hadi- és Hajóhadparancs"-ot adott ki, melyben elrendelte, hogy a hadsereg — tehát a közös hadsereg és nem a honvédség — zászlója „...egyik oldalán Ausztriának és Magyarországnak egymás mellé helyezett czímereit viselje. Ezeket egymással Házam czímere köti össze és az: Indivisibiliter ac inseparabiliter jeligés szalag övezi. A másik oldalára közepére Névjelvényem, sarkaiba váltakozva a császári korona és a magyar szent korona állíttassék. A zászló... színe fehér; szélein váltakozva fekete-sárga és vörösfehér-zöld háromszögű lángívek veszik körül." 230 225. A közös intézményeknél, illetve a külügyi szolgálatban a kiegyezés után az 18ö(5-os osztrák kis- és középeimért használták. Az utóbbinál a magyar címer — mint korábban láttuk — az osztrák sas szárnyain elhelyezett tizenegy mellékcímer egyike volt, a kiscímerben pedig egyáltalán nem szerepelt. 220. Budapesti Közlöny, 238. sz. 1915. október 12.; Turul, A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye, 35. köt. 1917. évfolyam, 10. o. 227. Bosznia címere: arany mezőben ezüst felhőkből kinyúló, könyökben hajlított vörös ruhás kar, kezében arany markolatú szablyával. 228. Fiume címere: vörös mezőben sziklán álló, balra néző fekete fejű sas, amely bal lábát fekvő barna urnán tartja, az urnából a szikla aljára víz ömlik, a sas fölött kék bélésű, kék szalagos, lebegő császári korona látható. 229. Az 1871-es középcímerben Fiume címeréhez még hozzátartozott az „Indeflcienter" feliratú mondatszalag is, amelyet azonban a középcímeren kisebb változtatásokat eszközlő, 189(5. évi címerrendezés során elhagytak. Az „Indeflcienter" szó egyébként Fiúménak I. Lipót által 1659-ben adományozott címeres leveléből származott. 230. Budapesti Közlöny, 236. sz. 1915. október 12., Turul. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye, 35. köt. 1917. évfolyam. 55 —56. o.
