Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

KEREKES ZOLTÁN: Az Országos Hadtörténeti Múzeum zászlógyűjteménye

illetve tartomány címere. így jobbra fenn Magyarország, majd előbb lefelé, aztán felfelé haladva Galícia és Lodomeria, Velence, Erdély, Morvaország és Szilézia. Svábország, Tirol, Stájerország és Karinthia, Salzburg, Alsó-Ausztria, valamint Csehország címere.

65 Az 1804-es kiscímer teljesen megegyezett a középcímerrel, azzal a különbséggel, hogy a német-római sas szárnyaira nem helyezték rá az ország- és a tartománycímereket, azaz kizárólag a német-római és az osztrák császárság állami jelvényeit foglalta magába. II. Ferenc az osztrák császári cím felvételekor hangsúlyozta ugyan, „...hogy e változás nem érinti egyes országainak alkotmányát, a változás mégis az egybeolvasztási törekvések megerősödését jelentette".

66 Ezt visszatükrözte az 1804-es címer is, amennyiben Magyarország állami jelvénye csupán egy volt az örökös tartományi címerek sorában. Ezt nehezményezte a Magyar Kancellária, amikor 1804 decemberében tiltakozott az új címer ellen. Tiltakozott, de nem a kétfejű sas használata ellen — arra úgy tekintett, mint a magyar király császári méltóságának jelvényére —, hanem amiatt, hogy a magyar királyság jelvénye nem az 1723:98. törvénycikkben leírt módon, nem a kétfejű sas közepén, nem a címer középpontjában kapott helyet, s ezáltal —- a Magyar Kancellária szerint — nem fejezte ki az ország önállóságát. A Magvai' Kancellária tiltakozása azonban sem ekkor, sem a későbbiek során nem vezetett eredményre. I. Ferencnek a német-római császári címről való lemondása miatt 1806-ban új címert vezettek be. Az 1806-os osztrák császári címerből eltűnt a németrómai kétfejű sas, helyét a vele teljesen megegyező, de „nagyra nőtt" osztrák kétfejű sas foglalta el, amint a német-római császári koronát is az osztrák császári korona váltotta fel a címerpajzs fölött. Az osztrák kétfejű sas bal karmaiban továbbra is az országalmát tartotta, jobb karmaiba azonban a kard mellé jogar is került. A sas mellére helyezték —- a Német Lovagrend nagymesteri keresztjére fektetve — az osztrák császári ház ún. genealógiai címerét. A kétszer hasított pajzs középső, vörös mezejében az ezüst pólya az AusztriaiHáz; a jobb szélső kék mezőben vörös oroszlán, Habsburg; a bal szélső arany mezőben három csonkított, ezüst sassal megrakott vörös harántpólya, Lotharingia címere volt. A címerpajzsot itt is az Aranygyapjas Rend lánca vette körül, ezen belül a pajzs alatt a Német Lovagrend, legbelül pedig a Katonai Mária Terézia Rend (jobbról) és a Szent István Rend (balról) jelvényei kaptak 65. Galícia címere: kék mezőben három arany korona. Lodomeria címere: kék mezőben, kőt kettőzött—ezüsttel és vörössel kockázott —vízszintes sáv. Velence címere: kék mezőben fekvő, szárnyas, arany oroszlán, mellső mancsaival ezüst könyvet tart. Morvaország címere: kék mezőben jobbra néző, arannyal ős vörössel kockázott, aranykoronás sas. Szilézia címere: arany mezőben jobbra néző aranykoronás fekete sas, mellén lóherében végződő, közepén kereszttel díszített ezüst félhold. Svábország címere: arany mezőben három fekete oroszlán. Stájerország (Steiermark) címere: zöldmezőben jobbra forduló, tüzet fújó, sárkányfejű, oroszlántestfl szörnyalak. Karinthia címere: a hasított címerpajzsarany mezejében három egymás fölött lépkedő fekete oroszlán, vörös mezejében ezüst pólya. Salzburg címere: a hasított pajzs arany mezejében ágaskodó, fekete oroszlán, vörös mezejében ezüst pólya. Alsó-Ausztria címere: kék mezőben öt, jobbra néző, kiterjesztett szárnyú arany sas. 66. Magyarország története 1790—1849. Egyetemi tankönyv. Budapest, 105. o.