Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története I. rész

sége ugyanis megragadta az alkalmat a rendelkezésre bocsátott tárgyak végleges megszerzésére. Ami a látogatottságot illeti, akkori normákkal mérve kedvezőnek mondható. A látogatók száma a megnyitástól 1943 végéig a következőképpen alakult: 1937 (a megnyitás éve) 26 220 fő 1938 14 406 fő 1939 17 429 fő 1940 (kerekítve) 18 000 fő 1941 (kerekítve) 54 000 fő 1942 (kerekítve) 54 000 fő 1943 (következtetett adat) 55 000 fő.

38 A táblázat szerint 1941-ben ugrásszerűen, az előző évekhez viszonyítva több mint háromszorosra emelkedik a látogatók száma, ami a tárgyalt időszak végéig, helyesebben a teljes kiállítás nyitva tartásáig tartja magát. A nagy emelkedés több tényezőre vezethető vissza, mindenekelőtt arra, hogy 1941 őszére elkészült a központi fűtőberendezés, ez időtől fogva tehát a téli hónapokban sem kellett bezárni a termeket. A látogatottság növekedését fokozta egy másik tényező is: a Szovjetunió 1941 márciusában visszaadta a cári csapatok által 1849-ben zsákmányolt szabadságharci zászlókat. A múzeum csupán szakbemutatót tervezett a becses ereklyék bemutatására, de az általános érdeklődésre való tekintettel továbbra is nyitva tartották a múzeumot egészen a hivatalos tavaszi megnyitásig, ami több mint egyhónapi rendkívüli látogatottságot jelentett. Az állandó nyitva tartás mellett hozzájárultak a látogatók számának növekedéséhez a már említett új kiállítások is. Az utolsó év, amelyben a múzeum teljes intenzitással működött, az 1943-as év volt. Ez év nyarán még útba indították a múzeum egyik tisztjét a hadműveleti területre, anyaggyűjtő tevékenység folytatására, sőt a váltásról is gondoskodtak. Az 1943-ban megnyitott „orosz terem" teljes mértékben az antikommunista propagandát és a fasiszta hadigépezet reklámozását szolgálta. A hivatalos propaganda még teljes hanggal hirdette a „végső győzelmet", pedig a nagy háború menetében már bekövetkezett a gyökeres fordulat, amelynek Sztálingrád, a volgai hadművelet és Kurszk voltak a főbb mérföldkövei. A múzeum vezetősége — úgy látszik — a tényekből időben levonta a tanulságot. Már a rendszeres légibombázások megindulása előtt anyagvédelmi rendszabályokat foganatosított. 1944 elején megkezdték az értékes darabok összecsomagolását, beleértve a kiállítás anyagát is, s 1944 nyarára már ládákba rakva óvóhelyre — a múzeum pincéjébe — helyezték. A kevésbé értékes és duplumanyagból — a 36 terem helyett — 7 teremre terjedő kiállítást rendeztek. Ilyen állapotban kapta meg a múzeum 1944 októberében a honvédelmi mi38. MAt. Mt.-1940.