Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története I. rész

kezesére. Két tiszti, konkréten egy főtanácsnok — ezredesi és egy főelőadó századosi helyet ideiglenesen és személyre szólóan megnevezve, az azokat betöltő Aggházy Kamii főigazgató és Thurner Géza titkár tényleges szolgálatának tartamára tartsanak meg, mégpedig a honvédelmi minisztériumi költségvetés terhére, tekintettel a múzeum létrehozása és megszervezése terén szerzett érdemeikre, s hogy a polgárosítással anyagi hátrány ne érje őket. A második módozat lényege: a Nemzeti Múzeum hadtörténelmi gyűjteményét és a ,,Hadseregmúzeummá" átszervezendő „Hadimúzeumot" oly módon egyesítsék, hogy szervezeti különállásuk fennmaradjon, egyidejűleg a Nemzeti Múzeum hadtörténeti csoportját szervezzék át a többi osztállyal egyenrangú, önálló osztállyá. Ez esetben a Nemzeti Múzeum kapja meg a „Hadinnízeum" épületének egyik földszinti szárnyát — 7 teremmel és a hozzátartozó folyosórésszel —, az emeleteken megfelelő raktárhelyiségeket biztosítsanak számára ,s a „Hadimúzeum" műhelye végezze a hadtörténeti osztály műhelyigényű munkáit is. A „Hadseregmúzeum" maradjon a Honvédelmi Minisztérium fennhatósága alatt, de szakszempontból helyezzék a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főfelügyelete alá. A Nemzeti Múzeum - kiállítási és raktári elhelyezésre — letétként vegye át a Hadtörténeti Múzeum régebbi anyagát, s annak, valamint a Bécsből várt anyagnak saját anyagához vak) csatolásával rendezze be az állandó kiállítást. A „Hadimúzeum" — ugyancsak letétként — vegye át a Nemzeti Múzeum újabbkori hadtörténeti anyagát, a korszakhatár 1848, esetleg 1715 legyen, s az épület többi részében rendezkedjék be. A hadtörténelmi osztály költségvetésileg a Hoiivédelmi Minisztériumhoz tartozzék, javadalmazását azonban a Nemzeti Múzeum gazdasági hivatala kezelje, a Nemzeti Múzeum főigazgatójának felügyelete alatt, a honvédelmi miniszternek való elszámolási kötelezettség mellett. A szakvélemény részletes taglalásába nem bocsátkozunk, csupán annyit kívánunk leszögezni, hogy megállapításaival általában egyetértünk, de látnunk kell egyoldalúságát és tendenciózus voltát is, amire röviden kitérünk. Az egyoldalúság és célzatosság minden bizonnyal az ismertetett problémából fakad. A kérdés mögött alapvetően két homlokegyenest ellentétes törekvés húzódik meg, az egyik: a Hadtörténeti Múzeum beolvasztása — s ezzel megszüntetése — a Nemzeti Miizeumba, a másik: a Nemzeti Múzeum hadtörténeti gyűjteményének beolvasztása a Hadimúzeumba. A két véleményező — a Nemzeti Múzeum főigazgatója és a Nemzeti Múzeum hadtörténész szakértője — nyilvánvalóan a Nemzeti Múzeum „hadtörténeti gyűjteményének kiépítése" mellett tör lándzsát, ami személyüket és pozíciójukat tekintve érthető. Az egyoldalúságot azonban nem csupán ebben a momentumban látjuk, hanem még inkább abban, hogy csak ennek a véleménynek adnak helyet, a másik fél álláspontját egy-két közbevetett kijelentéssel intézik el. A szakvéleménye egyoldalúságáról és célzatosságáról tett megállapításainkat erősítik meg egyébként Aggházynak, a Hadimúzeum vezetőjének a vélemény -