Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

GALVÁN KÁROLY: A magyar királyi honvédség (1868-1918) békeruházati emlékanyaga az Országos Hadtörténeti Múzeumban

huszárezred hét különböző színű csákót hordott, noha egyéb ruhadarabjaik egyformák voltak. Az Országos Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében a fent említett emlékanyag nagyon hiányos. Ennek oka egyrészt az, hogy a múzeum csak 1918-ban jött létre, tehát későn indult meg a rendszeres gyűjtés, másrészt a második világháborús események következtében a gyűjtemény igen érzékeny károkat szenvedett. Ma már nem állapítható meg pontosan, hogy 1945 előtt milyen darabokból állt a gyűjtemény és mennyi volt az egyes ruházati cikkek száma, mivel még a régi leltárkönyvek egy része is elkallódott. Figyelembe véve az egyenruha-gyűjtemény jelenlegi állapotát és az egyes darabok szerzeményezésének időpontját, valamint az 1945 előttről megmaradt nyilvántartások adatait, sajnálattal azt kell megállapítanunk, hogy a régi gyűjtemény — legalábbis a zubbonyok, atillák, dolmányok, köpenyek, menték és nadrágok tekintetéből — mintegy 90%-ban szenvedett kárt. Szerencsére e cikkféleségekből a felszabadulás után sikerült a legtöbb darabot felkutatni és megszerezni a múzeum számára. Az alábbiakban bemutatott több mint 50 db kabátféleségből mindössze 8 a második világháború előtti szerzemény, a többi az elmúlt 25 év gyűjtőmunkájának eredménye. Sapka, csákó, zsinóröv az 1945 előtti időből több megmaradt; ilyen darabokkal viszont az utóbbi két évtizedben kevésbé sikerült a gyűjteményt gazdagítani. A honvédség öltözete a kezdeti időszakban sok tekintetben eltért a hadseregétől. Ennek egyik fő oka az, hogy a honvédség 1868—-1906 között — díszben — atillát, a hadsereg pedig kabátot (Rock, Waffenrock) viselt. A honvédség csákója és nadrágja egy ideig buzérvörös, a közös hadsereg csákója fekete, nadrágja pedig világoskék volt. Eleinte az azonos állománycsoportok hajtókaszíneit illetően is nagy volt a különbség, ami a honvédség fennállásának öt évtizede alatt fokozatosan csökkent, 1906-tól, a dolmány bevezetésétől pedig már igen kis mértékűvé vált. Szinte minden hadsereg ruházatával kapcsolatban elmondható, hogy legjellemzőbb ruhadarabja mindenkor a fejfedő és a kabát, ugyanis e kettőről állapítható meg, hogy viselője milyen fegyvernemhez, annak melyik alakulatához tartozik, mi a rendfokozata. Sőt, mindenekelőtt a fejfedőre illesztett jelvény (címer) mutatja meg, hogy az illető egyáltalán melyik hadsereg katonája, így volt ez a honvédség esetében is. A továbbiakban bemutatjuk az Országos Hadtörténeti Múzeum egyenruhagyűjteményének ama darabjait, amelyekről határozottan megállapítható, hogy azokat a honvédség tagjai viselték. CSÁKOK. Az 1869 M. honvédcsákó alak és méret tekintetében a hadsereg 1862 M. csákóját követte. Elöl 10,5, hátul 14 em magas, az ovális fedél tengelye 15, illetve 13 cm volt. A honvédcsákót buzérvörös posztóborítással, fekete bőrtetővel és feketített bőr ellenzővel, az alsó szélén körbefutó fejszíjat és az áll-