Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)
HALÁPI LÁSZLÓ: Rendjelek és kitüntetések az Országos Hadtörténeti Múzeum éremtárában. I. rész
Kossuth 1849. április 3-án az erdélyi hadsereg részére külön kitüntetést is javasolt „Erdély megszabadítása 1849" felirattal. 22 Megemlítjük, hogy 1848/49-ben egy polgári, illetve általános érdemrend alapítását is tervezték, olyan katonai érdemek jutalmazására, melyek „...nem közvetlen fegyveres kézzel a haza ellenségei elleni harcban, hanem más hű s áldozatteljes szolgálatok, vagy ollyas hivatalos állásbani működések által szereztettek, hol fegyveres fellépés nem szükségeltetik." Az általános érdemrendnél, „a vitézségi érdemdíszrend"-hez hasonlóan három osztályt terveztek. A polgári érdemrend koszorúja „...a babérhelyett cserlevélből álland; a díszszalag pedig zöld leend." 23 Az 1849-es érdem jeleknek végleges formában történő kiadására már nem került sor. A magyar szabadságharc elbukott, de az osztrák önkényuralom évei után a külső és belső bajoktól megrendült Ausztria 1867-ben kiegyezett a magyar uralkodó osztályokkal. Kossuth Lajos a bukás után külföldi emigrációból harcolt a független Magyarországért. A magyar szabadságharc hősei közül pedig sokan Garibaldi seregébe léptek be, hogy segítsék az olasz nép egységéért és szabadságáért folyó küzdelmet. Az 1848—49-es magyar szabadságharc résztvevői és az olaszországi magyar légió katonái részére Kossuth az olasz kormánnyal egy ezüst emlékérmet veretett. 24 Ebben az időben szorgalmazta Kossuth azoknak a díszes kivitelű érdemkereszteknek az elkészítését is, amelyekkel ki akarta cserélni a magyar szabadságharc idején kiadott ideiglenes érdemjeleket. E fehér zománcos aranykeresztekből több variáns is készült. 25 1849-től 1918-ig számos új osztrák kitüntetést és emlékérmet alapítottak. Magyar részről azonban nagyobb jelentőségük volt azoknak a magyar kiadású, szerény kivitelű emlékérmeknek, amelyek a függetlenségi harc eszméjét, az osztrákokkal szembeni nemzeti ellenállást voltak hivatva táplálni. Az Osztrák—Magyar Monarchia kormányai nagy számban osztogatták a kitüntetéseket az első világháború idején. A hivatalos kimutatások szerint több százezer magyar katonát — a közös hadseregbelieket is beleszámítva közel egy milliót — tüntettek ki. 20 A kitüntetések sem segítettek azonban az 1867-ben létrejött dualista monarchián, és a vesztett háború végén az 1918-as forradalmak tüzében alkotó elemeire esett szét. Az 1918 őszén létrejött Magyar Népköztársaság, majd az 1919. március 21-én kikiáltott Magyar Tanácsköztársaság a származási feltételekhez kötött oszt22. OL. OHB. 1849:5359. - KÖM. XIV. köt. 827-828. o. 23. Közlöny, 1849. április 11. - KÖM. XIV. köt. 844-815. o. 24. Goltl Ödön: Magyar szabadságharci emlékek. Num. Közi. 1903. II. évi'. 71 — 72. o. 25. Gohl Ödön: Magyar szabadságharci emlékek. Num. Közi. 1903. II. évf. 08 — 72. o.; Uő.: Magyar szabadságharc] érdemkereszt. Num. Közi. 1905. IV. évf. 42—43. o.; Uő.: Magyar szabadságharc] érdemkeresztek. Num. Közi. 1916. XV. évf. 41. o.; Uő.: Szabadságharci érdemkeresztjeink ötödik példánya. Num. Közi. 1921. XX. évf. 29—31. c: Marosi Arnold: Újabb magyar szabadságharci érdemkereszt. Num. Közi. 1916. XV. évf. 105 — 107. o. 26. A magyar katona kitüntetései a világháborúban. Képes Vasárnap, 1938. 41. szám, 29. o.
