Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

HALÁPI LÁSZLÓ: Rendjelek és kitüntetések az Országos Hadtörténeti Múzeum éremtárában. I. rész

voltak.

10 A fejedelem különben birtokosa volt az Aranygyapjas Rendnek amelyet XIV. Lajos közreműködésével a spanyol királytól kapott meg a Habsburgok ellen kifejtett tevékenysége jutalmául. A sikertelen Rákóczi-szabadságharc után tovább súlyosbodott Magyarország függő helyzete. A magyar uralkodó osztályok nemesi kiváltságaik megtartása érdekében elfogadták a Habsburg-dinasztia leányági örökösödési rendjét, lemondtak az önálló nemzeti haderőről (1715. évi 8. te), továbbá kimondták Magyarország és a többi Habsburg-tartomány feloszthatatlan és elválaszthatatlan kormányzását. A XVIII. század közepén az osztrák birodalomban két — magyar szempontból is igen fontos — lovagrend jött létre. Az egyik a Katonai Mária Terézia Rend, a másik a Szent István Rend volt. A Katonai Mária Terézia Rendet az 1757. június 18-i kolini csata emlékére alapította Mária Terézia a tisztikar részére, ,,...a katonai rend iránti különös vonzalomból és az általa oly gyakran tanúsított hűség, vitézség és okosság kitüntető jutalmazására."

11 E korábban nagytekintélyű rendjel adományozása társadalmi cím- és rangemeléssel járt együtt, ahogy az alapszabály 36. §-a kimondta: „...az a rendi lovag, középkeresztes és nagy keresztes, aki még nem bír nemességgel, a felavatással egyidejűleg osztrák, vagy magyar nemesi rangra emeltetik".

12 Meghatározott számú kitüntetett a rendjel mellé a fokozatok szerint előírt nyugdíjat kapott. A XVIII. század közepétől alapított rendjelek osztrák, illetve magyar jellegére vonatkozóan nagy közjogi vita alakult ki az 1920-as évek végén Magyarországon. A vita éppen a Katonai Mária Terézia Rend értelmezésében csúcsosodott ki.

13 Ha közjogilag indokolt volt is a kérdés felvetése, kétségtelen, hogy a szuverén magyar királynőt — ez a rend alapító leveléből is kitűnik a rend alapításakor dinasztikus, „...a királyi és Főhercegi Ausztria Házi..." érdekei vezérelték.

14 Éppen a magyar rendek lecsillapítására alapította Mária Terézia 1764-ben, az elnevezésében is magyar Szent István Rendet „...a nemes vérből származott férfiak érdemeinek hálás elismerésére és megjutalmazására".

15 A Katonai Mária Terézia Rendet és a Szent István Rendet azonban, akárcsak az utánuk alapított többi érdemrendet és kitüntetést is, a Habsburg birodalom, illetve később az Osztrák—Magyar Monarchia valamennyi állampolgára megkaphatta — legalábbis elvileg —, ha a rend alapszabályaiban előírt, különböző feltételeknek megfelelt. A rendek és rendjelek újkori szakaszának története az egyetemes társadalmi fejlődést is hűen tükrözi. Általuk is tanulmányozhatók azok a változások, 10. Thaly Kálmán: Kuruc katonai érdemjel. Századok, 1860. 345 — 346.0.; Huszár Lajos: A kuniékor érmészete. Kákóczi emlékkönyv. I. köt. Szerk.: Lukmich Imre. Budapest, 1934. 406. o. 11. Statuten des Loeblichen militärischen Maria Theresia Ordens. Wien, 1759. 3 — 4. o. 12. Szolgálati Szabályzat a magyar királyi honvédség számára. Függelék. Budapest, 1941. 14. o. 13. Petricherich György: A Katonai Mária Terézia Rend helyes közjogi és történeti megvilágításban. Budapest, 1933. 14. Felszeghy — Rétvay—Petríchevich—dr. Ambrózy: 1. m. 118. o. 15. Uo. 278. o.