Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

Sima Ignjatovic valószínűleg 1822-ben tett ügyvédi vizsgát és 1823-tól mutatható ki a városi alkalmazottak sorában. A szokásos módon lépegetett előre a városi ranglétrán, több állomás után 1837-től tanácsi aljegyző, 1843-tól pedig törvényszéki főjegyző volt.

73 1832ben magához vette kilencéves unokaöccsét, Jakov Ignjatovicot (1822—1889), aki 1845 elejéig lakott itt.

74 A másik neves bérlő a bajai születésű Jovan Pacié (1771—1849) volt. A napóleoni háborúk nyugalmazott császári kapitánya vagy tíz nyelven beszélt és négyen verselt is, sőt 1808-ban akvarell-albumot festett Bácsmegyei népöltözetekrői, és ennek lapjai közül egyet a Regélő 1837-ben metszetben is közölt.

75 Napóleonról és tábornokairól még a fiatal Jakov Ignjatovicnak is sokat mesélt. Elénk kapcsolatokat ápolt az 1819 és 1849 között Pesten evangélikus segédlelkészkedő majd önálló szlovák evangélikus lelkészséget kiharcoló Ján Kollárral.

76 A később — viharos politikusi és újságírói múlt után — a Délvidékre költöző és jeles regényíróvá váló Jakov Ignjatovic öregkorában írt önéletrajzában

77 büszkén hangsúlyozta családja szentendrei őshonosságát azt, hogy ősei még Arsenije Crnojevic pátriátkával jöttek Szentendrére, és hogy unokája annak a Sima Ignjatovicnak, aki a Preobrazenska-templom „alapító kegyura", azaz nagy adománytevője volt.

78 Budai éveiről írva érzékletes képet ad 19. kép. A Váralja utcai épületszárny az udvar felől. Szilágyi Edit felvétele, 1995