Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

BÉRLŐK ÉS LAKÓK A házban tehát az 181 l-es terv szerinti építkezés után működött egy vendéglő a kávémérő lakásával az íves sarokrész földszintjén az Új utcai kapualjtól jobbra és a Váralja utcára is átfordulva; volt négy üzlet-műhely az Új utcai fronton külön-külön utcai bejárattal, amelyek közül csupán a legszélsőhöz tartozott közvetlen átjárással nagy konyha és további két helyiség a keresztszárnyban; volt három jó fekvésű, nagy lakás az emeleten, az íves sarkon és az Új utcai szárny hosszában átfordulva a keresztszárnyra is az új lépcsőházig. (Egy négyszobás foglalta el a teljes sarokrészt, az Új utcai szárny közepén egy háromszobás helyezkedett el, míg az ehhez a házvég felé csatlakozó ötszobásnak már csak három kétablakos szobája nézett az utcára, a másik kettő a keresztszárnyba esett és egy-egy udvari ablaka volt. Mindegyikhez tartozott továbbá konyha, valamint kisebb belépő, forgalomosztó helyiségek) az udvari folyosó felől.) És volt a házban még összesen hat kislakás, azaz öt háromsejtes, középkonyhás, konyhai bejáratos lakás a Váralja utcai szárnyban (kettő a földszinten, három az emeleten), valamint a hatodik a keresztszárny emeletén, amely egy udvari (de nagyobb) szobából és a lépcsőház mögött elhelyezkedő kis konyhából állt. Noha az átépítési terv szerint négy üzlethelyiséget alakítottak ki, az adóösszeírások csupán három műhely-üzlet működéséről tanúskodnak, legvalószínűbben tehát a kapualj melletti egytengelyes helyiséget végül hozzácsapták a mellette fekvőhöz. A üzlethelyiségek bérlőinek személye sűrűn változott, három adózó mestert egyszerre először 1808/09-re, majd legközelebb 1814/15-re jegyzetek be, és az azt követő években sem rendszeresen. A műhelyek profilja sokkal állandóbbnak tűnik, mint a használók személye: az áttekintett közel fél évszázad alatt az egyik műhelyben végig fás mester (asztalos, hangszerkészítő, óraházkészítő, aranyozó) tevékenykedett, míg a másikat mintha papírral dolgozók használnák (réznyomtató, könyvkötő, festő, kártyafestő). Az utóbbiak közül legnevesebb Johann Schmid (?—1847) svájci származású réznyomtató (Kupferdrucker), aki 1808/9-től 1813/14-ig fizetett itt az átlagos felső határán mozgó, 4 forintos adót. Az 1810-es tűzvészben rendkívül nagy, 6000 forintos kárt szenvedett ingóságaiban, de a ház újjáépítését kivárva itt folytatta működését. Azután volt egy második budai műhelye, majd kőnyomtató üzemet létesített Pesten, amely az 1820—30-as évek legfontosabb ilyen vállalkozásává vált. 1817-ben, már második budai műhelyében, ő sokszorosította azt a látképet, melyet Petrich András rajza nyomán Anton Philip Richter karcolt rézre (2. kép)!* A Gellérthegyről kitáruló városképet megörökítő vedután házunk legkorábbi sokszorosított ábrázolása látható, amely sokkal pontosabb, mint a későbbi látképek, sőt, mint a metszet alapját képező Petrich András-féle festmény. Jól kivehető rajta a 15 Új utcai emeleti ablak, és a kapu. Viszont az íves helyett (biztosan rosszul) levágott sarkot mutat, és ebben az 1830—50-es évek majd minden házunkat is ábrázoló látképe követni fogja. Karl Held festő csupán két évet töltött itt 1816-tól és kisösszegű adót róttak ki rá.

66 1814/15-től a fluktuáció némelyest mérséklődött: ebben az évben bejegyeztek két olyan mestert, akik közül Franz Platner/Platter zongorakészítő több mint húsz, Basilius Szubotics