Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

pelle-n, azaz a krisztinavárosi templomon túl feküdt, az 1793-ban itt szétmért városi telkek közül az 1. számú volt. Ehhez jött még két kert a Glacis-területen, amelyekhez 1794/95-ben jutott és egy nagy kert a Krisztina-városban. Ehhez képest elenyésző azoknak a berendezési tárgyaknak az értéke, amelyek Johann és (korábban) második felesége személyes használatát szolgálhatták: arany, ezüst és ékszerek összesen 104 forint értékben, ón- és réz edényekben 217 forint, férfi és női ruhákban 113 forint, bútorban és „házi felszerelésben" (An Hausgeräth) összesen 47 forint 48 krajcámyi érték. Ez utóbbi inventárium azért érdekes, mert bár a helyiségeket nem jelöli, sőt azt sem, melyik házban készült, rendszeréből kikövetkeztethetően az Új utcai Glacis-ház összesen két lakószobájáról szól. Az egyikben egy keményfából készült öreg vörös ovális asztal mellett egy nagy ruhásláda, egy kisebb asztal, egy puhafából készült kék üveges szekrény, 5 vörös bőr karosszék, egy szőnyeggel letakart puhafa ágy (ágyneművel) és egy közepes nagyságú aranyozott keretű tükör volt. Továbbá egy nagy Szt. Ignác-kép, egy üvegre festett Szt. Miklós-kép, egy szintén üvegre festett női képmás és 4 gipsz vagy stukkó (nyilván dombonnűves) portré (Stuck Portraité) (!), valamint további 14 részben régi kép és képecske. Ezeket darabonként 4 és 15 krajcár közé becsülték, csupán a nagy Szt. Ignác-kép ért 45 krajcárt. E szobában volt még — valószínűleg az üveges pohárszékben — 2 porcelán kávéscsésze, egy kávés és egy teáskanna és egy cukortartó valamint üvegedények is. A másik szobában egy szőnyeggel letakart, puhafából készült régi ovális asztalt, két régi ágyat ágyneművel, az egész berendezés értékének egyötödét kitevő (9 forintra becsült) állóórát (Stockuhr), egy régi imapadot, három vasveretes ládát, 5 vörös bőrkarosszéket és további kis ládák és dobozok mellett egy portrét, egy Szt. Katalin-képet és további 15 különböző képet írtak össze. JOHANN OSZTOICS ÉPÍTKEZÉSEI A SARKI GLACIS-TELKEN: EGY TABÁNI ÜZLETHÁZ SZÜLETÉSE A Johann Osztoics után maradt hagyaték értékének egynegyedét már a sarki Glacis-telken álló ház tette ki (úgy, hogy a telekre nem is számoltak, hiszen hivatalosan ekkor még a Glacis-telkeken álló épületek tulajdonosai a telkeknek használói voltak csupán). Az épület 1797-ben nyolcszor annyit ért, mint Osztoics korábbi lakóháza, műhelye és gazdálkodási központja az Ördög-ároknál; és négyszer annyit, mint a szomszédház, amelyben 1793-tól lakott második feleségével. A homlokzati falkutatás eredményeit a forrásokkal összevetve elmondhatjuk, hogy a sarki Glacis-telken 1790 és 1805 között három építkezés történt, de úgy gondolom, hogy egy negyedik volt a legkorábbi: egy nagykereskedelmi méretű készletek tárolására alkalmas mélypince megépítése a sarokteleknek a család szomszédos lakótelkével érintkező határa mentén (9. kép). A mintegy huszonöt méter hosszú, hat méter belső szélességű, hatalmas dongaboltozattal fedett osztatlan pincének alighanem egy hordók legurítására-leadására és felhúzására alkalmas, széles nagy nyílása volt a mai Attila út felőli végén, továbbá egy lépcsős gyaloglejárata a túlsó rövid oldalnál, amely valószínűleg nem erről a telekről, hanem a szomszédtelekről vezetett le.

33 (A pince Attila út felőli nagyjából fele, ma hosszú ideje nem működő vendéglátóhely, másik fele talajvízben áll; minden mai lejárata utólag kialakított;