Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - BARDI TERÉZIA: A „RESPUBLICA CHRISTIANA " DIADALA FALIKÁRPITOKON

magát: Devotissimus Cliens / Georgius Sigismundus Rassler L. B. a / Gammerschwang Philosophia Candidatus / defendens / Ex arena Philosophica In Vniversitate Oenipontana / Praeside R. P. Theobaldo Riedem S. J. Philosophia Professore A.o/1686. A szöveg alatt két oldalt Buda ostromát ábrázoló jelenetek láthatók. Balra az ostromállások, alattuk a török hódoltság időtartamát és a visszafoglalás napját megadó felirat: Carolus V. etc. Budám Vngariae metropolin, iam Octies obses / sam, duodecim millibus armatorum, omnibusq[ae] instructissimam, as / sultu coepit 2. Septembris, qua die annis abhinc 145. Turcarum / frandibq, non armis cessit. Jobbra Buda látképe a Duna felől, a pesti oldal, és az ostromállások ábrázolásával. Alatta a herceget magasztaló felirat: Magnus Vezirius agonizanti iam Buda teropem laturus, ter militum / Suorum flore multatur, et tandem devictae, a Te, Carole, Bu/da' oculatus testis proximam noctem, Suorum fuga obscurum, / castrorum incendio illuminavit. További ismert példányok: MNM TKCs: 721x514mm, lt.: 55.153; Musée Historique Lorrain, Nancy; Kupferstichkabinett, Dresden: Inv. Nr. A. 210-2; a tézislaphoz ld. még: RÓZSA 1987—88, 264—265. 14. PAZZAGLIA 1686.; bibi. App. II. 1228; Buda és Pest, no. 903. 15. Lipót is részt vett a magyarországi török háborúban, pl. az elvesztett temesvári csatában. 16. Relation de ce qui s'est passé au marriage de Monsieur le duc de Lorraine avec Mademoiselle, tant à Fontainebleau qu' à Bar, à Nancy et autres lieux, en octobre et novembre 1698. é. n., h. n.; Bibl. Nat. Paris, Lk

2 1008; id.: ANTOINE 1965, 94, 95. 17. Relation de la pompe funèbre faite à Nancy le 19 avril 1700 aux obsèques de très haut, très puissant et très excellent prince Charles V d unom, duc de Lorraine et de Bar. Nancy, 1700; Bibl. Nat., Paris, Lk

2 999; vö. ANTIONE 1965, 95, j. 2. (irodalommal) 18. PAZZAGLIA 1686. 19. RÓZSA 1959, 53—55; GALAVICS 1986, 129, j. 286. 20. Jelen tanulmánynak nem célja a két, teljes gobelinsorozat elemzése, csupán a Lotharingiai Károly fiktív, allegorikus triumfusát ábrázoló kárpitoké. A gobelinsorozatok kérdéséhez vö.: HORVÁTH 1932, 61-75; Prinz Eugen. Aussi. Kat., 1933, 16, no. 16, 39, nos. 1—3; ANTOINE 1965.; NAGY 1972, 113—129; HUMBERT 1980.; HÁMORI 1986, 52—53; GALAVICS 1986, 129, j.; RÓZSA, 1987; RÓZSA 1989. 203—224; 287; 21. RÓZSA 1989, 221—223. 22. RÓZSA 1989 u. o. 23. 1715. márciusának végén a Nancyban időző II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem meglátogatta az új operaházban berendezett manufaktúrát, és látta a készülő kárpitokat. 1715. március 28-i levelében a lotharingiai udvarban állomásozó francia követ titkára így ír a látogatásról marquise de Torcy-nak: „M. l'Electeur fut voir au sortir de table la sale de l'opéra, qui est fort magnifique, les tapisseries qui sont parfaitement belles, surtout celles des campagnes du feu duc de Lorraine, auxquelles on travaille" Archives des Affaires étrangères, Correspondance politique, Lorraine 91, fols. 87—88; ANTOINE 1965, 35, j. 1; HUMBERT, 1980, 35., id.: RÓZSA 1989, 217. 24. Az egyesült keresztény seregek 1687. augusztus 12-én győzelmet arattak a Nagyharsány melletti ütközetben. Mohácshoz való közelsége miatt „második mohácsi csatá"-nak nevezték el a harcot, és az 1526os mohácsi csatavesztés megbosszulásaként tekintették. 25. Fiktív, allegorikus jelenet. A valóságban az 1687. augusztus 12-i nagyharsányi győzelem után Lotharingiai Károly ellenállás nélkül szállta meg Erdély nagy részét: seregei előtt meghódolt Kolozsvár, Szamosújvár és Nagyszeben is. Ezeknek a kulcsfontosságú városoknak az elvesztése arra késztette Apafi Mihály erdélyi fejedelmet, hogy békét kössön a császárral: 1687. október 27-én megkötötték a balázsfalvi szerződést, amelynek értelmében Erdély egyenlőre megőrizte függetlenségét, de kénytelen volt adót fizetni a császárnak, és eltűrni, hogy területén császári csapatok állomásozzanak. 26. Ezek a darabok Mária Terézia férjének, Lotharingiai Ferencnek a nászajándékaként kerültek az 1730-as években a bécsi császári gyűjteménybe, majd megalakulása után, a Kunsthistorisches Museumba. Kunsthistorisches Museum, Bécs, Inv. Nos: VII/1—VII/5, technikai adatokért és részletes leírásért lásd: ANTOINE 1965. 27. ANTOINE 1965, 71.; HÁMORI 1986, 53. 28. RÓZSA 2001. 29. A festmények egy része ma is eredeti helyén található: Szabad rablás Buda bevétele után — Buda égése. A testőrség terme, Hofburg, Innsbruck, Inv. No. J 7 7811; Erdély visszafoglalása 1688-ban. A testőrség terme. Hofburg, Innsbruck, Inv. No. J 4 7808. A gobelinek és a festmények összefüggéseihez ld. még: GALAVICS, 1986, 129. Stíluskritikai alapon RÓZSA feltételezi, hogy a petronelli ütközetet ábrázoló festmény (Bécs, Kunsthistorisches Museum, Inv. No. 7435) szoros összefüggést mutat az innsbrucki képekkel, és minden bizonnyal Herbei műve lehet. A festmény párdarabja Bécs ostromát ábrázolja (Kunsthistorisches Museum, Wien, Inv. No.: 7434). Ld. még: ANTOINE 1965; NAGY 1972.; GALAVICS 1986; RÓZSA 1959.