Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - BARDI TERÉZIA: A „RESPUBLICA CHRISTIANA " DIADALA FALIKÁRPITOKON

ma megindításának fő ösztönzője". Sobieski levele S. J. Buonvisihez 1686. augusztus 19. id. FRAKNÓI U. O. Buonvisi működéséhez Id. még: FRAKNÓI, 1886. 4. BÉL 1986, 19. 5. Az 1643. április 3-án született Lotharingiai V. Károly Lipót herceg XIV. Lajos francia király nyomására nagybátyjával egyetemben kénytelen volt elhagyni lotharingiai birtokait. Lajos ellenséges magatartása Franciaország ellenségének, I. Lipót német-római császárnak szolgálatába vezette, sőt a későbbiek során feleségül vette I. Lipót húgát, Eleonóra Maria özvegy lengyel királynét is. 1679 és 1690 között Tirol kormányzójának posztját töltötte be. 1683-ban kinevezést nyert a császári hadak fővezérévé. Hadi képességeit még ugyanezen évben sikerült megcsillogtatnia, amikor Sobieski János lengyel király oldalán részt vett Bécs felszabadításában (1683. szeptember 12.). 1683. október 9-én újabb vereséget mért a törökre, ezúttal Párkánynál. Lipót császár parancsát teljesítve elfoglalta Érsekújvárt, sőt Esztergomot is, majd rábírta a császárt, hogy az 1686-os hadjáratban — az Udvari Haditanács tervével ellentétben — ne Székesfehérvár, hanem Buda ostromát rendelje el. A Budát ostromló egyesült keresztény hadak főparancsnokságát Lipót a hercegnek adta, a bajor választófejedelem, II. Miksa Emánuel, külön hadtestet vezetett, és ugyan össze kellett hangolniuk hadműveleteiket, ám az mégis önálló parancsnokként viselkedett. (Lotharingai Károly így írt a kialakult helyzetről feleségének, Eleonóra Mariának: „Jó reménységgel indulok Magyarországra, Buda alá. Nagy nehézségek fenyegetnek. Miksa Emánuel külön hadműveleteket vezet. Főparancsnokságom csak névleges inkább. Cselszövései a harcmezőn is gáncsot vetnek nekem. Isten, remélem, majd mégis megsegít, és dicsőséges hadjárat után fog visszavezetni karjaidba..." In: R. VÁRKONYI, Ágnes: Buda visszavívása, 1686. Budapest, 1984. 198.) A lotharingiai herceg török elleni győzelmei Buda visszavívása után sem szakadtak meg, győzelmet aratott Nagyharsánynál, majd Péterváradon. XIV. Lajos hadüzenete után a nyugati hadszíntérre vezényelték, ahol szintén diadalra vezette a császári csapatokat, például Mainnál és Bonnnál. Pályáját azonban a korszakban súlyosnak számító betegség, a vírusos torokgyulladás (egykorú nevén torokgyík) félbeszakította, a herceg viszonylag fiatalon, 47 évesen belehalt betegségébe. A hercegről s a vele való személyes találkozásukról így emlékezik meg Cserei Mihály: „1683. Látván a német császár, hogy a török hite ellen a békességet felrúgta, és már egyetlenegy fortaliciumát el is vette, hogy készületlen ne találtassék, a Lotharingiai Carolus herczeget... constituálván mezei legfőbb generálnak, huszonnégy ezer emberből álló armadát commendója alá bíza és megparancsolá, hogy Érsekújvárt obsideálja. Ez a herczeg a franczia királytól kiűzetvén Lotharingiából, a spanyolhoz futott vala, ott árestáltatván a német császár instantiájára bocsátaték el, és a császár udvarához jöve, s annakutána a török ellen dicsőségesen hadakozék az egész kereszténység csudájára; csendes, alázatos ember vala, a mely köntösben láttam, alig ért volna negyven ötven forintot; különben az ellenség ellen mint az oroszlány úgy ment, és mása nem volt a mi időnkben hadi mesterségre." In: [KAZINCZY, Gábor]: Cserei Mihály históriája. A szerző eredeti kéziratából Kazinczy Gábor által. Pesth, 1852. 133, 134; Életéről bővebben Id.: WENTZKE, Paul: Feldherr des Kaisers, Leben und Taten Herzog Karl V. von Lothringen. Leipzig, Koeher et Amelenag, 1943; ETIENNE, Jean Louis: Charles V., Duc de Lorraine. Diss., Nancy, 1968; BARKER, Thomas: Doppeladler und Halbmond. Styria, 1982; URBANSKI, Hans: Karl von Lothringen. Österreichischer Türkensieger. Biographie. Wien, Amalthe, 1983. 6. KÁROLYI Árpád: Buda és Pest visszavívása 1686-ban. A kétszázötven éves évfordulóra átdolgozta és kibővítette WELLMANN Imre. Budapest, 1936. 35. 7. A magyar politikai körök egyik táborába tartoztak azok, akik nem tudtak elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy a várat ugyan visszavették a töröktől, de az osztrák császár seregei révén, míg más beszámolókból a császár oldalán álló magyar körök álláspontját ismerhetjük meg. A két tábor híradása közötti különbséget jól érzékelteti a kortárs levelezés, ezekből néhány példa:. In: GEGEI Vass. MHH, Budapest, 1896, 58.; OTTLUK, MHH, Budapest, 1896, 38, 50-51; Csáki László levele a budai táborból, MHH; ALVINCZI, Vol. IL: 3; FRESCHOT, Ristretto: 497; Del MIONI. In Lucca, per Salvat.e Giandom. Maresc[andoli]. Con licenza de' Superiori. [é. n.] [1686)], 225, 226. 8. Lotharingiai Károly hadinaplója Buda visszafoglalásáról, 1686. Szerk: KUN József. Bev.: NAGY László. Ford., és sajtó alá rend., a szójegyzéket és a mutatókat írta: MOLLAY Károly. Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest 1986.; Lotharingiai Károly hadinaplója Buda visszafoglalásáról. Ford: MOLLAY, K., Bev. NAGY, L., szerk. KUN, J., Budapest, 1991. 9. „1686. ...Ebben az esztendőben vétetik meg a' Fels. Római Imperátornak és kegyelmes koronás Királyunknak győzedelmeskedő fényes armadája által véres ostrommal hires emlékezető Buda-vára, régi nagy emlékezető Magyar Királyok' kedves lakó helye, ugyanazon napon, mellyen, Istennek titkos Ítéletéből, hajdan a

1 törököknek kezébe deveniált volt; úgymint Szent Mihály' havának második napján." In: RUMY KÁROLY György: Monumenta Hungarica sermone nativo scripta, az-az a magyaroknak magyar nyelven irt emlékezetes írásaik Pest, 1815, 1., 89—90.