Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

KÖNYVISMERTETÉS - VADAS FERENC: BRANCZIK MÁRTA — DEMETER ZSUZSANNA: BUDAPESTI ÉPÍTKEZÉSEK ÁLLOMÁSAI

a könyvben. Nem kevés olyan tervrajz és tervsorozat is szerepel, amelyet valamikor régen publikáltak már ugyan a szakirodalomban, de sokkal rosszabb minőségben és kevesek által hozzáférhetően. Pollack Mihály Harmincadhivatal terve és Lajta Béla Fővárosi Könytár sorozata csak egy-egy kiemelkedően fontos példa a korszak elejéről és végéről. Utóbbi az egész könyv méltó és jelképes befejezése: meg nem valósulása ugyanúgy szimbóluma a magyar belle époque lezárulásának, mint Lechner Ödön halála. Nemcsak a látványos, reprezentatív terek jelennek meg, hanem azok is, amelyekre nem szokás figyelmet fordítani: a Nemzeti Múzeum keresztfolyosója, az Operaház kelléktára, a Hauszmann-féle törvénykezési palota fogdája. A könyv nemcsak egészében topográfiai rendszerű, hanem az egyes fejezeteken belül is figyelembe veszi az elhelyezkedési rendet. A Vörösmarty teret virtuálisan körbejárjuk, a Kirakodó teret, Pest egykori legnagyszerűbb klasszicista együttesét részben az egyes paloták terve, részben fényképe segítségével nézzük végig a Lloyd palotától a Tanzer-házig, az Andrássy út házainak bemutatása természetes módon halad az elejétől a végéig. Nemcsak térbeli, hanem időbeli sétára is sor kerül a képek segítségével, tervezési, építési, átépítési fázisok megismerésére. A Deák téri templom, a Szent István bazilika, az Operaház és a Hősök tere épületei esetében különböző módon nyomon követhető vagy az egy vagy több építész koncepcióinak menet közbeni módosulása, vagy az elkészült épület későbbi változásai. A Széchenyi-fürdőnél a korábbi fürdőház tervétől az új fürdő rendezési elképzelésén át a kész épületig és bővítéséig sorakoznak a képek, ez a könyvben a legváltozatosabb építéstörténet. Vannak olyan részegységek, amelyek egyazon terület beépítésének változását vagy az építészeti ízlés alakulását mutatják, külön kommentár nélkül érzékeltetve a—jobb szó híján mondjuk úgy — fejlődést. A régi Redoute és a Vigadó, a Német Színház és a Haas-palota, Hild és Ybl bazilikája, a városligeti fasor építési korszakai. És ilyenek — majd' teljes egészében — a Városligetről és épületeiről szóló részek (rendezési tervek, országos kiállítások, Állatkert, Korcsolyacsamok). Természetesen nem maradhattak el a kivitelezés folyamatát bemutató képek, hiszen ezek mutatják szó szerinti értelemben azt, ami a címben szerepel. Stílszerűen a kisföldalattival kezdődik, majd a bazilikával folytatódik ez a képtípus, látjuk a Nyugati épülő vonatfogadó csarnokát és az állatkerti Elefántház minaretjének bontását. Bármennyire ökonomikus is a szerkesztés, nem küszöbölhetett ki minden átfedést. Ez nem hogy nem baj, hanem külön szerencse. így gyakran előfordul, hogy az olvasót képi keresztutalások figyelmeztetik bizonyos összefüggésekre, az ambiciózusabbak ki is gyűjthetik őket (ki tud többető). Ez nem csak jó játék, a kötet koherenciáját is fokozza. Néhány jellemző példa, direkt kevés, a többit találja meg ki-ki maga: a millenniumi földalattit bemutató bevezető fejezetben három megálló felszíni csarnokát mutató kép található, de továbbiak is vannak a könyvben, más-más fejezetekben. Az egyik ilyen kép hátterében feltűnik a már nem álló Edelsheim Gyulai-villa, hogy terve és fényképe azután külön oldalt kapjon a későbbiekben. Sugárúti épületek nemcsak a róluk szóló fejezetekben szerepelnek, hanem Hauszmann és Lechner mini-életrajzában is, külön kommentár nélkül jelezve itteni működésüket. Az egyes építészek alkotásait is többfelől kell összevadászni, hiszen többféle jogcímen kerülhettek a könyvbe. Nekem ezért nem hiányzik a névmutató: elvenné a spontán felfedezés örömét. Irodalomjegyzék viszont van: nemcsak formális, hanem való-