Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - BARDI TERÉZIA: A „RESPUBLICA CHRISTIANA " DIADALA FALIKÁRPITOKON

A Lotharingiai Károly győzelmei kárpitsorozatból: Lotharingiai Károly diadalmenete Buda várába, 1686-ban. A nagy sorozatból, Martin-Guy onJacquard után Ch. Mite, Nancy szőnyegmanufaktúra, 400x665 cm, 1712-1714. Kunsthistorisches Museum, Bécs említésre került — sokban eltér ettől, és egy különös játéknak lehetünk tanúi az allegorikus tárgy és a valóság kapcsolatában. A korábbi, első sorozatbeli kárpit megfogalmazása a reneszánsz diadalmenet-ábrázolásokhoz közelítő, míg a második már barokkos pompájú jelenet. A budapesti festmény és az első kárpit környezete, a földön szanaszét heverő török hadifelszerelés, a fegyverek, a csizmák és páncélok, továbbá a mezítelen, halott törökök, a festmény háterében a még lángoló vár képe a valóságot, a háború kegyetlenségét sugallja, a visszafoglalt város harcok utáni, a döntő pillanatokat követő állapotának megtapasztalását idézi. Ám a második kárpitnál a hivatalosan nagyvonalú allegória maga is egy valóságos történelmi jelenet képét veszi fel, bár a harcok átélésének élménye már nem mutatkozik. Ennek mestere sokkal kifinomultabb eszközökkel él: az előtérben egy ágyún, egy harci dobon, és két, lándzsahegyre szúrt török fejen kívül nincs más háborúra utaló elem, a háttérben álló diadalív felé húzódó úton pedig a győzők lába elé ünnepi szőnyegként kiterített török zászlókat látunk. Az alakokat a művész megnövelte, mintegy közelebb hozta a nézőhöz, és ezáltal hatásosabbá tette őket. A valóságos jelenet hatását fokozza, hogy az allegorikus nőalakok helyett magyar gyalogosok, hajdúk, és császári lovasok tűnnek fel,

80 a hangsúly — a hadvezéren túl — a katonákon van. A díszkocsi mellett álló tisztek hős vezérükre tekintenek, a menetet magyar- és csá-