Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - BORÓKAY ZSÓFIA: TÖREDÉKEK EGY BUDAI POLGÁRI VILLA ÉLETÉBŐL

nalaiból kiinduló átlóutak tervezését.

7 A városrész megközelítését azonban leginkább az könnyítette meg, hogy 1899-ben kiépült a Pasaréti út. A pesti Kőszénbánya és Téglagyár agyagbányájában folytatott agyagaknázások következtében 1880 körül beszakadt az akkori Trombitás út egy szakasza. Hosszas pereskedés után az FKT 1899-ben a vállalatnak előírta egy új nyomvonalon — a mai Pasaréti út vonalán — az út megépítését, és 10 éven át való karbantartását.

8 Ezzel egyidőben szaporodtak el Pasaréten a téli-nyári villák, 1896-ban ugyanis egy bankhivatalnokokból álló társulat családiház-telep létesítése céljából engedélyért folyamodott az FKT-hoz.

9 A mai Páfrány, Szalonka, Görgényi és Nagybányai utcák között elterülő terület a 19. században az Apáthy család tulajdona volt. A birtokon a Páfrány és Szalonka utca sarkán már 1873-ban is állt nyaraló.

10 Az Apáthy birtok felparcellázását az 1896-os FKT szabályzat, és a Pasaréti és Páfrány utcák kiépülése után az 1908-as budapesti térképen figyelhetjük meg először." A mai Páfrány utcában az Apáthy nyaralón kívül ekkor már öt újabb villa állt, köztük a 9. szám alatti. ÉPÍTÉSTÖRTÉNET A mai Páfrány utca 9. számú telken Hofhauser Elek tervei szerint 1901—1902 között Apáthy Mór építetett földszintes nyaralót.

12 A német iparoscsaládból származó építőmester 1845—1923 között élt Budapesten.

13 Az Építő Ipar 1877 és 1921 közötti számaiban az aktuális építkezések felsorolásánál rendszeresen találkozhatunk nevével. Az 1898-ban alakult Magyar Iparművészeti Társulat alapító tagja volt,

14 nevéhez fűződnek a Bécsikapu téri evangélikus templom valamint a Kékgolyó utca 17. és a Páfrány utca 13. szám alatti villák,

15 amelyek kívülről ma is őrzik eredeti formavilágukat. A földszintes, alápincézett, kontyolt tetővel fedett Páfrány utca 9. alatt álló villa — akárcsak az előbb említett lakóházak — az eklektikus nyaralóvillák sorába tartozott. Kiemelt középső főtengelyre kétoldalt szimmetrikusan fűződtek fel a szobák. A nyugati, utcára néző homlokzatot a földszint fölé emelkedő, nyeregtetővel fedett középrizalit bontotta meg, keleten a kert felé az épület középső tömbje szintén előreugrott. Ezen hátsó rizalit szintén az épület tömege fölé emelkedhetett és nyeregtető zárhatta le, a fennmaradt tervek között azonban csak a főhomlokzat rajzát ismerjük. A főhomlokzati rajzról tudjuk, hogy az épület sarkai kváderrel, a pinceszint pedig terméskővel volt kirakva. A pinceszint fölött övpárkány futott körbe, a földszintet lezáró koronázópárkány fogsoros díszt kapott. Az övpárkányon álltak a villa párosával álló, egyenes záródású, záróköves ablakai. A füles keretelésű ablakok szemöldökpárkánya homorú ívben metszett volt, könyöklőpárkányukon cseppes dísz állt. A középrizalit földszinti ablakai szegmensíves záródásúak voltak és gazdagabb füles keretelést kaptak. A pincét keretezetlen, szegmensíves ablaknyílások világították meg. A villát a nyugati homlokzat baloldala elé épült verandán keresztül lehetett megközelíteni. A magas pince miatt a verandára a középrizalit előtt húzódó lépcsőn kellett felmenni. A veranda záróköves, szegmensíves nyílásai egyszerű fejezetű oszlopokról indultak. A középső tengelyben a főhomlokzat felé, a földszinten és a padlástérben egymás