Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - FAJCSÁK GYÖRGYI: KELETI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS, 1929

indiai és délkelet-ázsiai, 1000 egyéb keleti és afrikai tárgy. Az adatokhoz lásd FAJCSÁK Györgyi, BINCSIK Mónika és RENNER Zsuzsanna tanulmányait In: „A Buitenzorg-villa lakója. A világutazó, műgyűjtő Hopp Ferenc (1833—1919). " Szerk.: FAJCSÁK Györgyi—

RENNER Zsuzsanna. Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Budapest, 2008. 11. rész, 98—115, 116—135, 136—146. 13. A Szépművészeti Múzeum Evkönyvei 1919—20, 85. 14. FELVINCZI TAKÁCS 1914, 68—89. 15. FELVINCZI TAKÁCS Zoltán: „A húszéves Hopp Ferenc Múzeumból." Magyar Iparművészet, 1939. XLII. 3., 42. 16. A német magángyűjtemények közül kiemelkedett Max von Brandt (1835—1920) német diplomata gyűjteménye, amely a berlini Néprajzi Múzeum és az 1873-ban alapított berlini Iparművészeti Múzeum kínai gyjűteményének is alapja lett. Egy másik jeles gyűjtemény, Ernst August Voretzsch (1868—1965) diplomata gyűjteményének súlypontját a korai kínai bronztárgyak jelentették. A tárgyak gyűjtésében meghatározó mintát jelentett számára a kínai császári bronzgyűjtemény tanulmányozása. 17. A német Turfán-expedíciók Albert Grünwedel és LeCoq vezetésével négy szakaszban (1902—1914 között) jelentős anyagot gyűjtöttek a turkesztáni oázisvárosokban (Kizil, Chotscho, Bezeklik stb.) 18. FELVINCZI TAKÁCS kézirat, 56. 19. Georg Eumorfopoulos (1863—1939) görög származású műgyűjtő. A londoni Oriental Ceramic Society egyik alapító tagja. Műgyűjteménye a világ egyik legnagyobb és legrangosabb kínai gyűjteményének számított. Anyagát a British Museum és a Victoria and Albert Museum vásárolta meg. 20. FELVINCZI TAKÁCS kézirat, 59. 21. A turáni név (Max Müller elmélete alapján) nyelvészeti elnevezésként vált először ismertté (1861). Müller turáni néven foglalta össze Európa és Ázsia minden olyan nyelvét, amely sem indoeurópainak, sem séminek nem bizonyult. Földrajzi terminusként a Kaspi-tótól a Pamírig terjedő területet értették alatta, míg a nyelvészek az ural-altaji népek összefoglaló neveként használták. 22. KINCSES NAGY Éva: „A turáni gondolat." In: Őstörténet és nemzettudat 1919-1931 Magyar Őstörténeti Könyvtár 1. József Attila Tudományegyetem Magyar Őstörténeti Kutatócsoportjának kiadványai. Szerk.: KINCSES NAGY Éva, Szeged, 1991,42. 23. TELEKI Pál: Bevezető. Túrán I. 1913, 1—3. 24. TELEKI Pál: Atlasza japáni szigetek cartographiájának történetéhez. Kilián, Budapest, 1909; CHOLNOKY Jenő: A sárkányok országából. Köves és Boros Könyvkiadóhivatala, Veszprém, 1900; FELVTNCZI TAKÁCS: „Kölcsönhatások a távol-kelet művészetében." Túrán 1913/3, 170—177. 25. A kérdés átfogóbb tárgyalását lásd FARKAS Ildikó, „A turanizmus". In: Magyar Tudomány 1993—97, 860—869; VÁMOS Péter: Magyar jezsuita misszió Kínában. Körösi Csorna Kiskönyvtár 26. Akadémia Kiadó, Budapest, 2003, 59—62. 26. Cholnoky Jenő pályájának kezdetén járt Kínában, de élete végéig meghatározó maradt az egyszemélyes expedíció élménye. Nagy összegző munkái közül a Föld és élete sorozat Ázsia kötetében (1936) írta meg részletes Kína földrajzát. Ázsia geográfiájának tanulmányozásában érzelmi kötődése is lelkesítette: Körösi Csornát vallotta példaképének. Lásd CHOLNOKY Jenő: Körösi Csorna Sándor. Atheneum, Budapest, 1940. 27. Ligeti Lajos filológiai kutatásai kiemelt jelentőségű kérdésének az ázsiai hunok kutatását, a kínai források más ázsiai (nomád) népekre vonatkozó adatainak vizsgálatát tekintette. Cáfolta Attila hunjainak Kína szomszédságából való eredeztetését és a xiongnukkal való összekapcsolását. (LIGETI Lajos: „Attila hunjainak eredete." In.: Attila és hunjai, 1940, 11—30 LIGETI Lajos, „Az ázsiai hunok." In.: Attila és hunjai, 1940, 31—60. A téma kétségkívül magyar vonatkozása okán lett Ligeti Lajos, majd tanítványainak, a Ligeti-féle filológiai iskola egyik meghatározó kutatási terepe. 28. FELVINCZI TAKÁCS Zoltán: „A sinológia kérdése nálunk." Túrán 1921, 7—10. 29. FELVINCZI TAKÁCS Zoltán: „Zu den Grundformen der chinesischen Kunst." Jahrbuch der Asiatischen Kunst, 1924, 191—196; „Chinesisch-Hunnische Kunstformen." Bulletin de L'Institut Archéologique Bulgare III. 1925. Sofia, 194—229. 30. FELVINCZI TAKÁCS Zoltán: „Indiai és kínai buddhista művészeti kapcsolatok." In.: Lyka Károly Emlékkönyv. Szerk.: PETROVICS Elek. Új Idők Irodalmi Intézet, Budapest, 1944, 291—297. 31. FELVINCZI TAKÁCS Zoltán: „Albert von Le Coqs Turfanfunde und der Grosse Stil der chinesischen Malerei." In: Artibus Asiae. Vol. VII. 1937, 158—177. 32. A teljesség igénye nélkül: FELVINCZI TAKÁCS Zoltán, „Chinesische Kunst bei den Hunnen."