Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - FAJCSÁK GYÖRGYI: KELETI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS, 1929

volt. Herz Henrik gyűjteményében jelentős számban fordultak elő kínai kerámiák, azok a tárgytípusok (a Ming-kor monokróm és kékfehér porcelánjai), amelyek nagy számban, export árúként kerültek a 15—17. század között a Közel-Keletre. Id. Herz Henrik Egyiptomban vásárolta ezeket a darabokat, hiszen építészként hosszú évtizedekig (1880—1914) szolgált Kairóban. A gyűjtemény gyarapításánál különös érdeklődéssel fordult a Ming-kori kínai kerámiák felé: főként a délkínai Longquan-műhely borsózöld mázas darabjait — tálak, vázák — vásárolta, de az építészeti kerámiák jellegzetes darabjait is kedvelte. Gyűjteménye összetételejói rávilágít a Közel-Kelet ízlését tükröző kínai export kerámiákra, amelyek még a 19— 20. század fordulóján is jelentős számban fordultak elő Egyiptomban.

63 A (zöldmázas) Longquan-kerámiák népszerűsége Európában a 16. század óta töretlen volt (de főként díszes, aranyozott foglalatban fordultak elő a chinoaserie palotabelsők dísztárgyaiként). A Longc/uan-tárgyak magyarországi gyűjteményekben való gyakori előfordulása (sokszor ormolu nélkül) a közel-keleti kötődéssel, a török világhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatokkal magyarázható. Számos gyűjtő a szőnyegek mellett e kerámiákat is közel-keleti tárgynak tartotta.

64 A kiállítás kínai anyagának gyűjtői közül Perimutter Alfréd a sírkerámiák gyűjtésével tűnt ki. „Kína általában kedvenc gyűjtési iránya volt és komoly, valóban művészi becsű keleti tárgyak gyűjtése terén ő járt legelői. Egy zöldmázas Han-korszakbeli, magtáralakú fedeles edénye,

65 továbbá egy Tang-korszakbeli nyerges agyag-lova,

66 a legjobbak a hozzánk eljutott hasonló sírleletek közül." — írta róla Géber Antal magyarországi gyűjtőkről írt kéziratos munkájában. Perimutter két vonatkozásban is irányadó gyűjtői magatartást követett: a kínai szőnyegek gyűjtésével új színt, új, Magyarországon kevésbé ismert kínai tárgycsoportot vont az érdeklődés homlokterébe,

67 míg a kínai sírkerámiák és a monokróm porcelánok iránti vonzalmával a kínai kerámiatárgyak gyűjtésének új iránya felé terelte a hazai gyűjtők figyelmét. A gyűjtők másik jellegzetes vonzalma a nagyméretű plasztikákhoz, a buddhista szobrászat emlékeihez való kötődés. Kornfeld Mór,

68 Delmár Emil

69 és Hatvány Bertalan gyűjteménye

70 egyaránt számos kiváló példával szolgált erre, s egyben híven tükrözték Felvinczi Takács Zoltán sokszor emlegetett gondolatát: a buddhizmus Ázsia nagy civilizációit összekötő szerepét. Régészeti érdeklődés vezérelte Fleissig József gyűjtését. Először az 1929-es Keleti Művészeti Kiállításon szerepeltek tárgyai,

71 ahol tíz táblán népvándorláskori leleteket: Ülő Guanyin bódhiszattva festett fa szobra. Kína, Ming-kor, Kornfeld Mór gyűjteménye