Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA: KAKAS MÁRTON A MŰTÁRLATBAN

egyúttal költő is, és érző szellem"

51 Madarász képét a Műbíráló Választmány nem merte a pályázat nyertesének kihirdetni, holott a sajtó azt várta. A pályázati kiírás értelmében a díjnyertes mű a következő év jutalomműlapja lesz, és az egyesület visszariadt a komor jelenetet e célra felhasználni. Kakas Márton segíteni szeretett volna Madarásznak, mikor így folytatja méltatását: „Illy egyszerű, nemes és megragadó jelenetet csak nagy ihletésű művész alkothatott, hogy az ne borzasztó, hanem sympathicus szép legyen." Mégis a síri scéna nem lett jutalom műlap. (Helyette az ifjú Wagner Sándor: müncheni színekben pompázó Dugovics Tituszát

2 adták ki, hogy a publikum elvárásait kielégítsék.) Természetesen a bírálók is felismerték a Hunyadi-kép nagyszerűségét, és az egyesület azonnal megvette a Nemzeti Múzeum számára. Jókaira kétségtelenül nagy hatást gyakorolt Madarász művészete, olyannyira, hogy a Szerelem bolondjai c. regényében szerepelteti is műveit, a Zách Felicián Harter Nándor dolgozószobájának falán fíigg, és ugyanitt említésre kerül a Hunyadi László siratása is.

53 Jókai ezek után nem foglalkozott többé a műtárlatokkal, pedig hátra van a 60-as évek virágzása. Mint már korábban megírta, a szegénységen (értsd: a magyar művészet szegénységén) nem lehet viccelődni. Pedig az általa meghonosított objektív hang, az irodalmi szintű, érzékletes képleírás, nyelvi sokszínűség, csak ritkán bukkan fel újra a magyar képzőművészeti kritikában, azóta is. JEGYZETEK 1. PME 1843, kat. sz.: 46.; Világ, 1843. aug. 16. Id.: KODAY 1943., 22. 2. KESERŰ 1984., 71. VAYERNÉ ZIBOLEN Ágnes: „Jókai képzőművészeti munkássága". Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1962., 61—83. 3. Jelenkor, 1847. jan. 17.; SZEKERES 1965., 29. 4- Életképek, 1847. II. fé., 3. sz.júl. 18.; SZEKERES 1965., 230., 738.; SZVOBODA DOMÁNSZKY 2007., passim. 5. PME 1847, kat. sz.: 58. Mentőcsónak, 1847, v. o. 135x190 cm. j.l.b.: „M. Zichy 1847" MNG, lt.: 2328. 6. TÖRŐ 1968., 579. 7. Jókai eddig ismert írásaiban 38 azóta jórészt elkallódott festmény hosszabb-rövidebb leírása őrződött meg. 8. A pesti műkiállítás. 1851. Remény, 1851. 2. fé. 3. fűz. 132—135. Jelzés nélküli, szerkesztői cikk. A Remény e számait Jókai egyedül szerkesztette Vahot távollétében. Az írást Jókai kritkai kiadása (TÖRŐ 1968, 580.) nem közli. 9. PME 1851, kat. sz. 179.; Orlai Petrics Soma Münchenben: II. Lajos holttestének megtalálása, (A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása), 1851., v. o. 200x290 cm, j.l.b.: „Orlay", Debrecen, Református Kollégium Könyvtára. 10. KESERŰ 1984., 34. 11. A pesti műkiállítás. 1851. Remény, u.o. 12. Debrecenből írják: Orlai lement a Lőrinc-vásárra arcképeket festeni, és a II. Lajost kiállította ott, ahol Orbán Pető írt a képről alapos kritikát. Orbán megállapítja, hogy a jelenet Jászay munkáján (JÁSZAY Pál, A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. I. kötet. Pest, 1846—48.) alapul, és oldalszámra hivatkozva idézi a mozzanatokat. Végül így szól: „Méltányos elismerés illeti egy oly hazában, ahol a festészet még bölcsőben van." Magyar Hírlap 1852, szept. 4. 4110. 13. PME 1851. kat. sz.: 146. Borsos József Bécsben: Álarcos táncvigalom utáni reggel, (Lányok bál után), 1850, fa, o., 123x126 cm., j.l.j.: „Borsos J. 850." MNG, lt.: 1394. 14. Remény, 1851., 132. 15. Arczkép-Album. Műmelléklet a Hölgyfutárhoz. I. Pest. 1855. Kiadja SZÁMVALD Gyula. Ny. Emich Gusztáv. A táblákat rajz. Barabás Miklós. Ny. Reiffenstein és Rösch Bécsben, Pest, 1855. Az előszó kelte: „Pest, 1855. június 15-kén", aláírása: „A Hölgyfutár szerkesztősége". A 76 lapos album 24 író arcképét és saját kezű aláírásuk másolatát adja közre, életrajzukkal együtt, valamint mutatványt verses vagy prózai írásaikból.; Arczkép-Album. Huszonnégy író- s színész Arczkép-Albuma. Műmelléklet a Hölgyfutárhoz. 1856. Pest. Kiadja TÓTH Kálmán. Ny. Emich Gusztáv. A táblákat rajz. Barabás Miklós. Ny. Reiffeinstein és Rösch Bécsben.