Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - RÉVÉSZ EMESE: VIRTUÁLIS PANTEONOK

hatunk, a 17. századtól pedig ugrásszerűen megnő a grafikai és festészeti források mennyisége és minősége. Saját korát e folyamat betetőzőjeként értékeli, hiszen „a daguerrotyp és fényképírás divatba jötte után kezdődik csak a teljes bizonyosság."

70 A történeti hitelesség iránti fokozott igényt Márki Pantheonja is tükrözi, hiszen szerkesztőként csak azon személyeket emelte be portrégalériájába, akikről történetileg hiteles arcképe volt. ÖNÁLLÓ GRAFIKAI ALBUMOK A kortárs közéleti arcképcsarnokok a korban egyszerre láttak el morális mintaadó és az utókor számára dokumentatív feladatkört. Sárosy Gyula — aki az Arany trombita halálra ítélt szerzőjeként maga is a szabadság mártírjaként élt a köztudatban — nem sokkal Königgratzből való szabadulása után, 1857 végén adta ki Az én albumom címmel nemzeti szellemiségű képes antológiáját. Ennek bevezetőjében ekképp fogalmazta meg a nemzeti panteon építésének hivatását: „...kitűnőségeinket lasjtromozni kell, mert különben történelmünk a több népeké közt egyhangú sivataggá válhatik [...] ezért a nemzeti becsület s önfentartás érdeke követeli tőlünk, hogy magyar pantheont alkotni s abba jelesbjeink élethű képeit, míg még eredeti vonásaik előttünk ismertek beállítni ne késlekedjünk; mert higgyük, e lelketlen alakok, mint a múlt díszemlékei s nemzeti kegyelet állandó tárgyai, egykor az elalélt népbe lelket lehelhetnek."

71 Albumának Barabás Miklós által rajzolt arcképein a magyar kultúra jeles mecénásainak vonásait idézte fel: Csernovics Péter az aradi színjátszás támogatójaként, Sina Simon és Tomori Anasztáz a Br. Dessewffy Emil képe Vereby Soma Magyar mágnások.című albumából