Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)
Tanulmányok - S. Cserey Éva: Az 1800-as évek feledésbe merült pest-budai kályhásmesterei II.
vásárolta meg. 55 A talapzaton álló, szürke spriccelt csempékből felrakott kályha a szobából volt fűthető. Előrésze polcos formájú, tondoban figurával díszített, gazdag kiképzett párkánnyal, szintén svéd kályha. A kályha bal oldalán kis táblán a mester jelzése olvasható: „BRXA JAN BUDÁN, Tabán Kereszt u. 698." Erről, az 1933-ban halálraítélt városrészről, Lestyán Sándor sorai emlékeznek meg. „A Kereszt utcában sokáig állt a regélő, kereste az egykor 698. sz. házat, Brxa János tabáni kályhásmester házát Eszébe jutott, hogy a regélő bolthajtásos szobájában fehér fajansz, dúsan aranyozott gömbölyű kályha ad télvíz idején meleget. Rajta van a szignum: Brxa János tabáni kályhásmester készítette Mária Terézia stílusában." 56 A Vízivárosban az Iskola utcában volt Fischer Antal műhelye. A kisebb kapacitású műhelyek közé tartozott; évi 250 kályhát állított elő. 57 Nevével egy kályha átrakása kapcsán találkoztunk. Pápán, az Eszterházy-kastély Nádortermében két barokk stílusú kályha áll. Az egyik lábakra, a másik a földre helyezett. Átépítéssel az utóbbit is lábakra kívánták helyezni, hogy formájuk egységes legyen. A kályha lebontásakor a nagyméretű kályha alsó palástjának felső párkányszélére bevésett szöveg szerint a kályha „Berndhardt Erndt bécsi műhelyében készült, így nem eredeti, hanem csak neobarokk stílusú. Egy másik alsó kályhapalást párkányfeliratán a kályhát összeállító „Anton Fischer aus Ofen 864" nevét olvashattuk. Pápára kerülésének körülményeit ez ideig nem ismerjük. 58 Az előbbieken kívül Budán még két kályhásmester neve szerepel. Az egyik, az I. ker. Attila utcában lakó és működő Günther Antal. 59- a másik Kocsis-Heszler kályhásmester all. Ország út Zödfa utcza 9. sz. alatt. 60 A feltüntetett adatok alapján mindkét műhely kisüzemnek tekinthető, 2, illetve 4 munkást alkalmaztak, akik napi tíz órát dolgozva évi 250 kályhát állítottak elő. A felsorolt kályhásmesterek munkái az eltelt alig 150 év alatt majdnem teljesen eltűntek. A cserépkályhák állandó használata következtében jó ha 30 évig eltartottak, egyszerű fogyóeszköznek számítottak. A gyáripar fokozódó termelése, olcsóbb kályhái, a megjelent új és újabb fütöalkalmatosságok megkongatták a vészharangot ezen régi kézműves mesterség felett. Az elhasználódás mellett a történelem viharai, de főleg all. világháború pusztítása következtében az épületekkel együtt a kályhák is elpusztultak. Egy-egy épen maradt középületben, vidéki kastélyban, kúriában lelhetünk fel belőlük párat. Számosat közülük védetté nyilvánítottak, veszélyeztetettségük esetén múzeumokba szállították. Legtöbbször csak ezek felállítási helyét ismerjük, készítő mesterük neve anonim marad. Éppen ezért a későbbi teljesebb feldolgozás érdekében szükségesnek tartjuk a ma még jelentéktelennek látszó kályhaemlékanyag összegyűjtését. Jelen tanulmányunk megírásával is ezt a célt kívántuk szolgálni. (A tanulmány témájával kapcsolatosan „ Gedächnis an einige Pester und Ofener Hafnermeister im 19. Jahrhundert. " címen 2003-ban a Kitsee-ben rendezett 36. Internationales HafnereiSymposiumon előadást tartott a szerző. A szimpózium anyaga megjelent német nyelven: Keramik als Zechen regionaler Identität. Kitseer Schriften zur Volkskunde 2003. Etnografischen Museums Schloss Kitsee.) 55 Kiscelli Múzeum Gyűjteménye. Vétel Myskovszkynétól. 1975 körül leltári szám 56 LESTYÁN 1940. 222. 57 Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1870-75. Fischer Antal, 150. 58 Pápán, a Nádorteremben végzett munka 1980. 59 Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1870-75. Günther Antal, 150. 60 Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1870-75. Kocsis és Heszler, 150.
