Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Perényi Roland: Mit olvas a pesti polgár? Kísérlet a Janny-család könyvtárának rekonstrukciójára

alkalmat és darabszámot tekintve egyaránt - az őszi-téli időszakban vették. Ez elsősorban a gyermekek iskolai évének beindulásával függ össze, mert a számlákon ebben az időszakban főleg tankönyvek és iskolai segédkönyvek szerepelnek. Összegzés Janny Gyulának és családjának könyvtára egy a 19. század végén élő, elődei kultúráját megőrző, s ezzel párhuzamosan egy újfajta, nagyvárosi műveltséget kialakítani próbáló polgárcsalád képét mutatja. Míg az olvasáskultúra terén mindvégig mérvadó marad a német kultúra befolyása, eközben a könyvtár tulajdonosai törekednek a korszakra jellemző nemzeti műveltség kialakítására és ápolására is; emellett nyitottak maradnak a modern, kozmopolita polgári világot idéző írások befogadására. Ez a fajta kettősség érvényesül az olvasmányok „minőségénél" egyaránt. A könyvtárban jól megférnek egymás mellett a „nívós" szépirodalom remekei és a könnyedebb, szórakoztató lektűrök. Hasonló a helyzet a könyvek külsejét tekintve: ugyanúgy megtaláljuk a reprezentatív, díszes külsejű könyveket, mint az olcsóbb kivitelű, kisebb méretű, így könnyebben hordozható darabokat. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Janny-család éppen úgy „fogyasztotta" a magas- vagy elitkultúra termékeit, mint a populárisabb, könnyedebb, már-már a ponyva határait súroló olvasmányokat. Ez a fajta „kulturális mindenevőség" - ami nem csak az olvasás, hanem a színházba, később moziba járás vagy a hétköznapi szórakozás egyéb módozatain is megfigyelhető - az, amit a korszak kritikusai olyan élesen elutasítottak, holott egyszerűen egy új típusú, jellegzetesen nagyvárosi kultúra fogyasztásáról van szó, melynek bizonyos elemei ugyanúgy eljutottak egy tisztes belvárosi polgárcsaládhoz, mint a külvárosokban lakó munkásokhoz. A Janny-család házikönyvtára egyedülálló lehetőséget ad arra, hogy belülről vizsgáljuk a 19. század végi budapesti polgári olvasáskultúra jellegzetességeit. Az elemzés célja azonban semmiképp sem lehet az általánosítás, a „tipikus" polgári könyvtár meghatározása, hiszen mint azt a Janny-könyvtár esete is jól illusztrálja - még a 19. század végére legnagyobbrészt elmagyarosodott, sajátos „pesti" kultúrát kialakító polgárságon belül is sok, különböző társadalmi, etnikai és vallási háttérrel rendelkező csoport létezett. E csoportok eltérő kulturális mintáinak egyik lehetséges megközelítését az olvasói ízlés elemzése jelentheti. Ahhoz azonban, hogy közelebb kerüljünk a korabeli polgárság olvasói mentalitásának feltárásához jóval több, a Jannycsaládéhoz hasonló könyvtár vizsgálatára lenne szükség. Annak azonban kicsi az esélye, hogy a világháborúk, politikai rendszerváltások, valamint a családokban lezajló generációváltások ellenére több polgári magánkönyvtár rekonstruálhatóvá válna. Ezért is tekinthető egyedülállónak a Janny-család magánkönyvtára, melynek fennmaradása elsősorban az utódokba oltott könyvszeretetnek köszönhető. És talán ez lehet a Janny-könyvtár elemzésének egyik fő tanulsága: a polgári mentalitás egyik fő vonása, a családi hagyományok, az ősök emlékének ápolása az egykori családtagokhoz kötődő könyvek megbecsülésében is megfigyelhető. a nyarakat. Egy esetben találunk utalást arra, hogy még ekkor is lejárt Pestre könyvet vásárolni: egy 1905-ben lányának, Gizellának ajándékozott könyvben a „Budapest, Svábhegy 1905. június 30-án" bejegyzés olvasható.