Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Horváth Hilda: A Janny és a Zlamál család otthonai és tárgyai - polgári lakáskultúra a 19. század utolsó harmadában

is volt.) Ugyanitt sakkasztal is állt. A ház asszonyának részére négylábú varróasztalka készült a hálószobába, ugyanis a korábbi, a Borz utcában lévő három lábú könnyen felbillent. Könyvei elhelyezésére pedig férjétől kétajtós könyvszekrényt kapott ajándékba 1880 körül. A homlokzatot egy-egy lizéna határolja, fejezetük helyén akantuszleveles konzol, amely a többszörösen tagolt, kiülő felső párkányt tartja, tetején három oldalon bábos korláttal. Az ajtókon egy-egy hosszúkás sokszögű, profilléccel kereteit üveglapos betét, savval maratott finom mintázattal; alatta négyszögletes keretbetét. A háziasszony könyvei a legutolsó időig érintetlenül maradtak ebben a szekrényben, míg aztán egy részük az Iparművészeti Múzeumba került díszes kötése miatt.

38 Amint látjuk, nemcsak azok a helyiségek alakultak át lassanként, melyek a különféle látogatók fogadását szolgálták, hanem a család privát igényeit kielégítők is. Ennek azért van jelentősége, mert a középosztály számára az 1880-as években a lakás otthon funkciójánál fontosabb volt az a reprezentációs szerep, amely a külső elvárásoknak, íratlan szabályoknak tett eleget: a lakás státusszimbólum volt. A helyiségek viszonylag nagy száma ellenére sem beszélhetünk külön gyermekszobáról. A kislánynak szülei hálószobájában volt elkülönített lakrésze, amelyet gyermekbútorokkal rendeztek be, s ahol játékait, babáit és bababútorait tartotta. Ezek a tárgyak ma részben a Kecskeméti Szórakaténusz Múzeumban, részben a Székesfehérvári Babaház Moskovszky-gyüjteményében találhatók. A Janny család külön szobában helyezte el a felnövekvő két fiúgyermeket. A fiúk szobájában a cabriolet lábú fiókos asztal a tanulást, a puritán vaságyak a pihenést szolgálták. Az ágyakat a két fiútestvérnek 1891-ben Buchwald Sándor cs. kir. vasbútorgyárában vásárolták meg, a szükséges szalmazsákokkal és egy mosdóasztallal együtt.

39 A vaslemezt úgy festették meg, hogy az a diófa furnért utánozta.

40 (5. kép) Szerencsés módon korabeli enteriőr-fényképek is maradtak ebből az időszakból, melyek az elköltözés előtt készültek a Koronaherczeg utcai otthonukban. A télikertről, a férfiszobáról, az ebédlő és a hálószoba egy részletéről a felvételeket Goszleth és Fia cég készítette, akik ekkor a Kristóf tér 3. alatt üzemeltek. A megmaradt bútorok, fényképek alapján láthatjuk, hogy az igényesség milyen fontos volt számukra, amely nem pazar módon, hanem mértéktartóan kereste és lelte meg a szépet, a példaadót. A kor uralkodó áramlatai őket is megérintették, de sohasem szertelenül, szélsőségesen, az otthon harmóniáját nem veszélyeztetve. Jóllehet ez konzervativizmus is volt egyszersmind, de sohasem megmerevedett, rideg, elutasító, hanem gyarapodó, s mindig kiegészült a természetesen jelentkező, és finom ízléssel kielégített igényekkel. Ugyanakkor elegánsan, szinte észrevétlenül szintetizált: egymás mellett megfért az 1870-es évek lágy ívelésű, emberléptékű bútorzata az 1880-as évek monumentális neoreneszánsz stíljével, s beférkőzött a népi ízlés és az orientalizmus divatja is. (6. kép) 38 Iparművészeti Múzeum Kisgyűjtemények osztály ltsz.: 2004.48-88. 2005.60-62. 39 Buchwald Sándor cs. és kir. szabad vasbutor-gyár (gyár és mintaterem: Nagy János u. 1. sz. gyári raktár: VI. Andrássy út 4.) számlája, kelt Budapesten, 1891. szeptember 24-én Dr. Janny Gyula részére 40 Georg Himmelheber: Möbel aus Eisen. München, 1996. 287.