Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Horváth Hilda: A Janny és a Zlamál család otthonai és tárgyai - polgári lakáskultúra a 19. század utolsó harmadában

darabokból állt: szalonasztal, konzolasztal, ülőgarnitúra - kanapé, hat fotel, két puff, egy lábzsámoly. Mindkét asztalka kiképzése azonos: az „S" alakban hajtott lábak pikkelyes, leveles, rózsás faragásokkal díszítettek, s ugyancsak faragvánnyal lékesített a lábakat összekötő merevítő is. Minden bizonnyal a konzolasztal fölé tükröt helyeztek, talán éppen a hozományhoz tartozó nagyméretű, aranyozott keretű szalontükröt. A kanapé és a fotelek kárpitozottak, s még az egykor görgőkben végződő esztergált lábak sem látszottak ki, ugyanis a borvörös bársony kárpitról gazdag paszomány csüngött alá. Jellegzetes a háttámlával egybeépített ívesen kifelé hajló kartámla. A szalonok díszítésénél - mint ez esetben is - szívesen alkalmaztak műtárgyakat, vázákat, továbbá függönyt. Ezúttal fehér csipkefüggönyt, rózsacsokrokkal beleszőve. A bútorokat ugyanaz a motívum, rózsacsokor fűzi egybe, amely megjelent a két ruhásszekrényen, az ágyakon, a szalon- és konzolasztalon, valamint az ebédlőszekrényen is. A szalonban az alacsony könyvszekrényt közrefogva egy-egy oszlop állt, melyeken urnaalakú váza helyezkedett el: 40 cm magas vázák alabástromból, kihajló peremmel és két-két lágyhajlatú füllel készültek. A 30-35 cm átmérőjű oszlopok fából készültek, stukkóra alapozott, feketével erezett, márványt utánzó festéssel voltak teljesen bevonva, makarti hatást keltve. (Az oszloplábazat hatszögletű volt, két-két gyűrűs tagozattal.) A márványt imitáló oszlopok mellett külön ki kell emelni a színek, a színfoltok hatását, szerepét. A bordóbársony kárpitozású ülőgarnitúra, az aranyrámás tükör és a fekete oszlopok egyszerre sugallnak eleganciát és keltenek ünnepélyes reprezentációt. Mindehhez járult egy ferahán szőnyeg színessége: közép-perzsiai, nagyobb méretű csomózott szőnyeg. (A Sárospataki Rákóczi Múzeum vásárolta meg.) Wohl Janka „Az otthon" című, 1882-ben megjelent ízlésformáló könyvében azt írta, hogy a zongorának, a polgári zenélés legfőbb kellékének a szalonban vagy a nappaliban van a helye, hacsak nincs külön zeneterem. így a házaspár közös szerzeménye, egy kvalitásos bécsi zongora, a Johann Baptist Streicher und Sohn cégtől

31 a szalonban kapott helyet. E neves, régmúltra visszatekintő (1746-ban alapított zongorakészítő („Pianoforte-Fabrikant") cég az általános bécsi ipari kiállításokon több alkalommal szerzett aranyérmet (1835, 1839, 1845). 1862-ben a londoni világkiállításon szintén díjazott volt, majd 1867-ben, a párizsi világkiállításon a kontinens hangszerkészítői közül egyedüliként kapott aranyénnet termékeiért. Bizonyára a Janny családi tradíciónak, dr. Janny Gyula muzikalitásának, igényességének is szerepe volt abban, hogy éppen egy nagy múltú, elismert cégtől vásároltak. A zongorához két darab lyukacsos, lemez-ülőkés Thonet zongoraszék járult. Koronaherczeg u. 6. (ma: V. ker. Petőfi Sándor u.) 1879-1899 1879-ben a Janny házaspár immár két gyermekkel elköltözött a központi fekvésű Koronaherceg utcába, mely korábban az Uri utca nevet viselte. Janny doktor bővülő sebészorvosi magánpraxisa és háziorvosi működése

32

, jövedelmi viszonyai mindezt lehetővé tették, s mintegy 31 Fennmaradt levelük, amit dr. Janny Gyulának írtak, kelt Bécsben, 1874. március 3-án. 32 Pacientúrájának nevesebb tagjai: Tisza Kálmán és fia, gr. Tisza István - itt nem csupán házi orvos, hanem benső barát is. Tisza István sok párbajánál jelen volt. Br. Radvánszky Antal és családja; felesége Podmaniczky bárónő - az első nagyobb jövedelem innen származott. (Az elsőszülött fiú, ifj. Janny Gyula keresztanyja volt.) Gr. Zichy Ágoston, a király személye körüli miniszter; gr. Zichy Jenő, a nagy utazó és műgyűjtő; gr. Zichy Aladár; Wekerle