Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Forrás - Nagy Ágnes: Sarkadi Károly II. kerületi légoltalmi háztömbparancsnok és utóda, Müller László hivatali naplója 1944. július 24. - 1949. július 8.

szolgálatra hívták be, s felsőbb vezetőnk cserbenhagyott bennünket, akkor én vettem át a parancsnokságot. Nem kinevezéssel, hanem közkívánatra. Volt is tennivalónk bőven: a tömb két háza teljesen leégett, minden ház megsérült, halottaink voltak. Menteni kellett, mikor az egyik ház középső szobájában robbant a repülőbomba, máskor sportszánkón kellett a seborvoshoz szállítani egy súlyos sebesültet (két bátor hölgy és egy gimnazista fiú húztuk a szánkót), csúnya gépfegyver- és aknatűzben. A felszabadulás után rögtön a kenyérellátás megoldása volt a fő probléma, amit meg kellett oldani, de mi szerveztük meg elsők gyanánt a lármával védekezést a rablások ellen. Aztán békésebb idők jöttek. Utcáinkat szinte csudálatos gyorsan kitisztítottuk, kerítéseinket helyreállítottuk. Tömbmegbízotti munkám egyik szép sikerének számítom, hogy hatóságainktól olyan gyorsan sikerült a villanyvilágítást megkapnunk, valamint területünket a kóbor kutyáktól megtisztíttatni. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a mi tömbünk az egész környék legrendesebb része volt. Mindezt a házmegbízottak és a lakók mintaszerű együttműködésének köszönhettük. Meg kell állapítanom, hogy utasításaimnak, kéréseimnek, bármily kellemetlenek voltak is azok, mindég és mindenki készséggel tett eleget. Egyetlen kivétel volt csak. Mikor azt a parancsot kaptuk, hogy az utcáinkon, kertjeinkben heverő lőszert hordjuk össze egy helyre, akkor az egyik lakó ezt megtagadta, azzal az indoklással, hogy neki 3 gyermeke van. Neki volt igaza! Pár nap múlva - mikor a városban egy sereg szerencsétlenség történt ezzel kapcsolatban ellenkező rendelet jött, mely megtiltotta, hogy a lőszerhez hozzányúljunk. Közben én egy korai hajnalon összeszedtem pár tucat kézigránátot, melyeknek későbbi, a tűzszerészek által történt felrobbantásakor látszott, hogy a vállalkozás nem volt egészen veszélytelen. Ebben sem voltam magamban, mások is eleget tettek az első parancsnak, s az egész tömb területén nem maradt heverő kézigránát, s ezzel kapcsolatos baleset csak egyetlen egy történt a mi területünkön. Az ilyen együttműködés csak igazi demokratikus gondolkozású és jó emberek között lehetséges, hiszen a tömb lakói a legkülönbözőbb pártállású és foglalkozású emberek voltak. Ami az én munkámat illeti, hát az igazolványok kiállításától, összeírások, statisztikák készítésétől kezdve a lakásügyeken, éleimiszerjegyeken, közmunkaváltságon át le egészen az adóügyekig, OTI-, sőt családi kérdésekig kitelepítéssel, végrendelettel stb. mindennel volt dolgom. Azt hiszem, hogy a tömb minden lakójának tettem valami szolgálatot, valami jót, még akkor is, ha ő maga nem is tud róla. Két évig voltam a Házmegbízottak Testületének választmányi tagja, s annak megbízásából pénztárvizsgáló. A pénztárkönyvben található sok vörös tintás bejegyzésem mutatja, hogy mennyivel járultam hozzá ahhoz, hogy a mi kerületünk lett a legrendesebb fővárosi kerületté. Összefoglalom: jó munkát végeztünk, melyre nemcsak megelégedéssel, hanem büszkeséggel tekinthetünk vissza! Kérem, hogy e körlevelem tartalmát lakótársainkkal közöljék. Müller László [saját kezű aláírás] [gépelt]