Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Forrás - Gyulai Éva: Suaevorum bellica virtus - emblémák Buda visszafoglalásáról

históriáját örökíti meg.

13 Az évkönyv az 1264. év történetéről szólva megemlékezik II. Ottokár cseh király és IV. Béla magyar uralkodó küzdelméről, illetve a két szomszédos uralkodó között létrejött békéről, melyet a cseh király unokahúgának. Brandenburgi Ottó feltűnően szép leányának és IV. Béla hasonló nevü fiának házasságával pecsételtek meg. A Pozsonyban tartott esküvőn a különleges szép ifjú trónörökös aranykoronát tett menyasszonya, a jövendő királyné fejére, melyet a kíséretében lévő nemesek egyike régi magyar szokás szerint kardjával leütött az ifjú feleség fejéről.

14 Az augsburgi embléma szimbolikájában a királynévá avatás („ütés") szertartásának Magyarország dísze és fejéke, a budai vár és királyi székhely {regia Buda) fegyveres elfoglalása felel meg, amelyet a férj, az 1657-ben Pozsonyban magyar királlyá koronázott I. Lipót császár hajtott végre. A metszet teátrális, felfüggesztett drapéria alá komponált jelenetében a koronás felségi palástja alatt páncélt viselő német-római császár, magyar király, fején zárt koronával, szintén koronás jegyesének készül megfogni a kezét, míg a leendő királyné mögött egy tollas kalapot viselő, rövid köntösbe bújtatott udvaronc kardjával koronája félé nyúl. A színen Buda felszabadításának minden fontos „emblematikus" figurája megjelenik, a Magyarországot végre magáénak tudható Lipót, a császár kezére jutott Magyarország, illetve a Budát fegyverrel leverő és így a császárnak megszerző német sereg, amelyet itt a német hadvezéreknek a metszetekről is jól ismert tollas kalapját hordó lovag jelképez. A különös „kézfogót" megörökítő, s az Árpád-korra visszautaló archaizáló jelenetet, melyben a szereplők a középkori és barokk divatot ötvöző viseletben jelennek meg, a latin és német vers (subseriptio) mellett a 17. századi jezsuita szerzőnek az Ottokár-annelesekre visszamenő krónikája is magyarázza, e nélkül igen nehéz lenne kibontani a picturán és a versecskékben megjelenített emblematikus talányt. A fegyverjogon megszerzett, s ezért a császárnak alávetett Buda (Magyarország) toposza az emlékérmeken is megjelenik, a legélesebben éppen egy Augsburgban, a korabeli neves éremvésnök, Christoph Jacob Leherr műhelyében készült darabon. A Buda ágyúzását ábrázoló ostromkép hátlapjának latin felirata szerint a törökök által csellel elfoglalt várat 1686. augusztus 3-tól 1686. szeptember 2-ig tartó sikeres ostrommal vették vissza, s Buda éppen visszavétele okán kerül a Szentséges Bécs, vagyis a Császár szolgálatába {...EXPVGNATA SACRAE FAMULATUR BVDA VIENNA?).

15 Buda felszabadítása előtt öt évvel egyébként a valóságban is sor került királynéi koronázásra, hiszen I. Lipót harmadik hitvesét, a Wittelsbach-házból való Pfalz-Neuburgi Eleonóra Magdalénát, akivel fényes külsőségek között tartotta esküvőjét a császár 1676-ban Passauban, 1681-ben koronázták magyar királynévá. A német fejedelem lánya, Magyarország későbbi régense fejére 1681. november 9-én Sopronban tette a veszprémi püspök az úgynevezett házi koronát, míg a Szent Koronával csupán a vállát érinti meg az ország prímása és nádora, Esterházy Pál.

16 Ezt az 13 Annales Ottakariani. Ed. Josef Emier In Fontes verum Bohemicarum, Tom. II/L Pragae, 1874. 308-335. 14 A. 1264. IV. Kai. Octobris [...] Venit rex Ungariae, portons aiireas murenulas iuxía tempóra dependentes, paucis comitantibus, videre sponsamfilii sut ad tentoria regis Bohamiae. et ordinal dotem propter nuptias. Quo recedente fil ins suits Be/a. speciosus forma prae filiis plurium, auditis missarum sollemnüs, capiti puellae matrimonialiter si hi traditae coronain auream superponit. quam quidem suorum nobilium, evaginato gladio et vibrato de capite sponsae, abstrahlt iuxta ritum suae gentis. Annales Ottokariani. A. 1254-1278. Continuatio Chronicae Cosmae Pragensis. CFHH I. 167. p. Az Ottkokár-évkönyvek vonatkozó helyének megtalálásában Tóth Péter segített, amiért köszönettel tartozom. 15 GÖHL 58. sz. 16 LAUTER 2005. 154.