Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Hanny Erzsébet: Attila hun nagykirály egy kései, valenciai „leszármazottjának" részvétele Buda visszafoglalásában (1686)

- között is folyt per Albaida és Cobrera birtokáért. 1398-ban halt meg. Végrendeletében összes jogairól és birtokairól megemlékezett, rendelkezett néhány alapítvány ügyében és a temetéséről is, melyet rendkívüli puritanizmus jellemzett. Birtokait szétosztotta fiai között, kivéve Olocaut és környékét. Erre hitbizományi alapított. A hitbizomány (fidei comissium vagy vinculacion) a család javára lekötött és így a forgalomból kivont, oszthatatlan vagyon volt, melyben a vagyon állagát sem megterhelni, sem megosztani nem lehetett. A vagyont az öröklési rend szerint meghatározott személy kezelte, de illő eltartást kellett biztosítania többi családtagja számára.

38 Az oklevél szerint az eddig megszerzett és a család kezén lévő birtoknak ez a része elidegeníthetetlenné vált és az elsőszülöttség jogán öröklődött tovább. Rendelkezett arról is, hogy egyenes ági fiú hiányában a legidősebb leány legidősebb fia (ha ilyen nincs lánya, majd annak fia) örökölhet csak. A hitbizomány kedvezményezettje, aki örökölte a birtoktestet, örökölte vele a nevet és a címert is, és attól kezdve nem használhatta többé eredeti nevét, sem családi címerét. A főnemesség a hitbizomány segítségével igyekezett védelmezni birtokait, illetve a családok kihalását megakadályozni. Gazdasági szerepét alig egy évtizede kezdték elemezni spanyol történészek, akik a nemesi előjogok között az egyik legfontosabbnak tartják.

39 E „páncélnak" köszönhetően a nemesi birtok megőrződött a család kezén és védve volt a nemesi haszonvételek a közigazgatás vagy a gazdasági konjunktúra változásaival szemben. Nagyobb népszerűségre akkor tett szert ez az intézmény, amikor a nemesség gazdasági és politikai szerepe felívelőben volt. A 15. századra általánossá vált, a 16. században jelentős szerepet kapott, a 17. századtól viszont már szinte csak a kisnemesség élt ezzel az eszközzel. A szigorú jogi formák között, 1398-ban létrehozott Antonio de Vilaragut-féle dokumentum Spanyolországban a legkorábbiak közül való.

40 Az elsőszülöttség jogán Ramón de Vilaragut y Mercer lett Olocau bárója. Az interregnum (1410 - 1412) idején a legerősebb tagja volt családjának, Esquerdo szerint Arnoldo Guillem de Bellera kormányzó halála után, amíg Fernando de Antequerát meg nem választották, kormányzóként Ramón vitte a város ügyeit. V. Alfonz (1416 -1458) leváltása után is meghagyta e címben és ezen felül 1416-ban - halála előtt egy évvel - kinevezte udvari fővadásznak. 1417-ben bekövetkezett halála után Valenciában a ferencrendiek kápolnájában temették el apja mellé. Címerét nem egyesítette feleségével,

41 megőrizte a hagyományos vörös- ezüst sávokat.

42 1410-ben kelt végrendeletében tulajdonképpen megismételte apja rendelkezéseit, melyek alapján fia, Antonio Vilaragut Vilanova, királyi pohárnok lett Olocau és Dos Aguas bárója. A nemesek közötti viszálykodás az ő idejében is folytatódott.

43 Még Alfonznak sem állt érdekében megbüntetni a két nagy és befolyásos család vezetőit, mert a valenciai nemzetségek nagy része tevékenyen részt vett a királyság katonai és diplomáciai akcióiban, illetve ők vásárolták meg a pénzzé tehető kiváltságokat. Ezek a bevételek képezték a Kasztília, Szardínia, Szicília ellen 38 CSIZMADIA 1972. 285-286. 39 Többek között: CARRASCO, Adolfo Martinez: Las noblezas de los reinos hispánicos. Módos de integráción y conflictos en la segunda mitad del siglo XVI. 1-2. kötet. Madrid, 1999. 40 L. GÓMEZ 2005. 31-33. A hitbizomány intézménye nálunk sem ismeretlen. Magyarországra osztrák közvetítéssel került, az első itthoni alapítás Pálffy 1653. évi hitbizománya. Törvénybe 1688-ban foglalták, de a 9. tc. csak a főnemesség javára rendelkezett. A középnemesség 1723-tól kapta meg a hitbizomány alapításának lehetőségét. 41 Felipa de Vilanovát vette feleségül, akinek apja IV. Péter egyik bizalmasa volt. 42 ESQUERDO 2001. 272-276. 43 L. GÓMEZ 2001. 269-284. 283-284.