Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások

Szabó Zoltán által beterjesztett módosítás az eredeti törvényjavaslat intenciójára emlékeztetett, amennyiben kimondta, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok választása az 1914. évi XV. tc. alapján megállapított országgyűlési képviselőválasztó kerületek alapján - azaz 22 fővárosi választókerületben - esedékes.

139 Szabó indokolása szerint a főváros lakosságának népesedés és foglalkozási ágak szerinti elhelyezkedése olyan nagyfokú aránytalanságokat mutat, hogy a választók „valódi akaratát" ennél fogva nem tükrözné a közigazgatási kerületek szerint megtartott törvényhatósági bizottsági választás. A tíz közigazgatási kerületben történő választás ugyanakkor - miként állította - bizonyításra nem szoruló eltolódásokat eredményez „egyes polgári pártok rovására".

160 Szabó Zoltán módosító indítványa némileg kiigazította az 1914. évi XV tc. alapján - utóbb az 55 000/1914. BM. sz. körrendelet által - megállapított 22 fővárosi választókerület területi határait, ezen túl javaslatot tett az egyes választókerületek által választható törvényhatósági bizottsági tagok és póttagok számára.

161 A törvényhatósági bizottsági tagok száma - ellentétben az eredeti törvényjavaslattal (10 rendes tag + 5 póttag) - nem egyenlő arányban oszlik meg az egyes választókerületek között, hiszen a nyolc „belső" választókerület több tagot választana a „külső" kerületekhez képest. Az 1922-es nemzetgyűlési választási eredményekből kiindulva az előadó a majdani törvényhatósági választások eredményét prognosztizálta, hangsúlyozva, hogy a keresztény pártok számára előnyökkel, a szociáldemokratákra nézve viszont hátrányokkal jár az általa javasolt területi és mandátumelosztási módosítás elfogadása. Azaz a választási aritmetika az egységes párt szempontjait tartotta szem előtt. Tekintettel arra, hogy ezt az igen aprólékos, a törvényjavaslat meritumát érintő javaslatot Szabó Zoltán kizárólag élőszóban közölte képviselőtársaival - írásban nem állt rendelkezésre -, a felette való érdemi vitát annak kinyomtatásáig elhalasztották. A nemzetgyűlés másnapi ülésén foglalkoztak ismételten Szabó Zoltán módosító indítványával, amelyről elsőként Rothenstein Mór nyilvánított véleményt. A szociáldemokraták számára - hívta fel a figyelmet - nem a választókertiletek száma, hanem a mandátumok arányos felosztása a perdöntő, márpedig az egységes párt módosítása a mandátumokat aránytalanul - azaz lélekszámra, illetve választói létszámra tekintet nélkül - osztotta fel a választókerületek között, ami viszont a plurális választójog intézményesülését jelenti. A módosítás elfogadása esetén - mutatott rá - „lesz olyan kerület, ahol kevesebb választó több bizottsági tagot választ, míg egy másik kerületben a választók sokaságára kevesebb bizottsági tag jut".

162 A Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt módosító indítvánnyal szembeni állásfoglalását Petrovácz Gyula tolmácsolta. Hangsúlyozta, a közigazgatási bizottság által támogatott tízkerületes beosztás nemcsak a „tradícióval" egyezik meg - ami formai szempontból kétségkívül megfelelt a valóságnak -, hanem ez a konstrukció áll a főváros „keresztény" lakosságának az érdekében is.

163 Petrovácz kiemelte, a 22 választókerületre való áttérés nemcsak teljesen idegen a főváros autonómiájától, hanem „logikátlan" is.

164 Véleménye szerint - miként ez már az általános vitán is elhangzott a részéről - a kormánypárt által előterjesztett legújabb kerületi 159 Uo. 204. (1924. november 13.). 160 Uo. 204. 161 Uo. 204-205. 162 Uo. 213-214. (1924. november 14.). A szociáldemokrata párt nevében utóbb Farkas István nyújtott be javaslatot a 22 választókerület által választandó rendes és póttagok számára nézve. Uo. 222. 163 Uo. 215. 164 Uo. 215-216.