Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások

javaslat újdonsága, hogy a gazdasági működés megvizsgálásának joga mindazon közüzemekre, közérdekű vállalatokra is kiterjedhetett, amelyekben a fővárosnak jelentékenyebb vagyoni érdekeltsége volt. A belügyi ellenőrzést még abban az esetben is lehetővé tette a javaslat, ha a kezelést más jogalany - azaz nem maga a főváros, hanem pl. a bérlő - látta el. A felügyelet behatóbb biztosítását - azaz az autonómia működésének további intézményes ellenőrzését - az indokolás a közvagyon érdekeinek megóvásával támasztotta alá.

91 A fővárosi törvényhatósági bizottság feloszlatásának újraszabályozása, valamint a főváros működése feletti kormányzati felügyelet intézményes kiszélesítése tovább mélyítette a fővárosi törvényhatósági autonómia és a többi - városi, vármegyei - autonómia között 1920 óta tátongó közjogi szakadékot. * A közigazgatási bizottság szerény engedményekkel módosította a törvényhatósági bizottság feloszlatása esetén irányadó rendelkezéseket. A liberális ellenzéki Ugrón Gábor - Bethlen István által is támogatott - indítványára a törvényhatósági bizottság feloszlatása ellen a volt törvényhatósági bizottsági tagoknak immáron nem a fele, hanem már az egyharmada is panasszal fordulhatott a Közigazgatási Bírósághoz.

92 A változtatás a korszak kiegyenlített - ám a polgári baloldalnak és a szociáldemokratáknak együttesen kedvező - fővárosi pártpolitikai erővonalaira tekintettel lényegében annyit jelentett, hogy panaszjogával a közgyűlés kisebbsége elvileg önállóan élhetett. Az ismételten feloszlatott törvényhatósági bizottság újraválasztása ugyanakkor - szemben a törvényjavaslatban foglalt 12 hónappal - a közigazgatási bizottság szövegezésében legfeljebb hat hónapig halasztható el. A belügyminisztert viszont főfelügyeleti jogánál fogva - a törvényjavaslatban biztosított vizsgálati jogosultságon kívül - intézkedési hatáskörrel is felruházták. Mindazonáltal a közigazgatási bizottság hangsúlyozta, hogy e rendelkezés nem terjeszti ki a belügyminiszter felügyeleti jogkörét.

93 Egy új bekezdéssel bővült a főfelügyeleti jogot szabályozó szakasz, amennyiben deklarálták, hogy az e szakaszban foglalt rendelkezések nem érintik az 1924. évi IV. tc. - azaz a szanálási törvény - 4. §-a intézkedéseit. A szanálási törvény 4. §-a ugyanis felhatalmazta a kormányt, hogy amennyiben a törvény végrehajtása során az derülne ki, hogy az abban foglalt rendelkezések nem elegendőek arra, hogy az államháztartás egyensúlyát a pénzügyi tervezetben megállapított időtartam alatt elérjék, a kormány pótlólag olyan intézkedéseket tehet meg - akár a kiadások apasztásával, akár a bevételek fokozásával -, amelyekhez előzetesen nem kell a törvényhozáshoz fordulnia. Az elnyert felhatalmazással a kormány utóbb a főváros adminisztrációját - ennek következtében autonómiáját - is megkurtította. A közigazgatási bizottság tárgyalásai során került a törvényjavaslatba az a rendelkezés, miszerint a törvényhozás jóváhagyólag tudomásul veszi, hogy a kormány az 1923. december 31-én beállott „kényszerhelyzetben" az önkormányzati működés folytonosságáról rendelet útján gondoskodott (22. §)

94 Ezzel a kormány válláról lényegében lekerült a törvényjavaslat 91 345. számú törvényjavaslat a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjászervezéséről. In: Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott Nemzetgyűlés Irományai VIII. kötet. Bp., Pesti Kőnyomda Rt., 1924. 198. 92 485. szám. A közigazgatási bizottság jelentése „a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezésérőP szóló törvényjavaslat tárgyában. In: Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott Nemzetgyűlés Irományai XI. kötet. Bp., Pesti Kőnyomda Rt., 1924. 209. 93 Uo. 210. 94 Uo. 218.