Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Kis Péter - Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó források összegyűjtésének évszázados múltja 235-259

BUDAPEST KÖZÉPKORI TÖRTÉNETÉRE VONATKOZÓ FORRÁSOK ÖSSZEGYŰJTÉSE korszakok kiosztásánál elsősorban azt vették figyelembe, hogy az egyre növekvő okleveles anyagból nagyjából azonos terjedelmű köteteket hozzanak létre. A kötet-összeállítás előkészítése lényegében abból állt, hogy a forrásfeltárás alatt elkészült és átgépelt cédulákból a kötetszerkesztők megkapták a rájuk eső korszak anyagát, amely alapján a MOL-ban kikért oklevelekről készítettek átírásokat, regesztákat.

107 „1959-ben meg is indult a munka, 6 kutatóval, közöttük kettő a BTM munkatársa volt. Miután azonban erre külön megbízást nem kaptak, a külső kutatók fokozatosan lemorzsolódtak."

1 °

8 1961-ben, mint ahogy arra fentebb már utaltunk, vezetőváltás történt a Történeti Múzeum élén. A távozó Gerevich László azonban nem csupán a Múzeum főigazgatója volt, hanem egyben a Középkori osztály vezetője is. Távozásával ez a poszt is megürült, amit, az új főigazgató Tarjányi Sándor, az osztály nagydoktori fokozattal rendelkező tagjára, Kumorovitz Lajos Bernátra bízott. Kumorovitz ilyetén pozícióba kerülése természetesen jótékonyan hatott az oklevéltár ügyére. A kiváló tudós a BTM-be kerülése után egyre inkább a főváros középkori történelmének kutatása felé fordult

109

, számos tanulmányt publikált e témakörben

110

, kezdetektől részt vett a forrásgyűjtésben, így teljesen érthető, hogy folytatni kívánta az oklevéltár összeállítását. 1961-ben ráadásul a BTM-ben új szervezeti szabályzat lépett életbe, amely szerint a Középkori Osztályon egy Régészeti és egy Történeti Csoport alakult.

1

" A Történeti Csoport feladatai között pedig szerepelt az oklevéltár elkészítése.

112 Kumorovitz tehát, mint osztályvezető átvette a távozó Mályusz Elemértől a munkaközösség irányítását, és Kubinyi Andrással közösen kidolgozták, sok tekintetben Mályusz korábbi nézeteivel megegyező módon, a kiadás koncepcióját, szabályzatát. A 60-as években azonban a BTM új vezetése, ha „papíron" támogatta is, nem nagyon ambicionálta a forráskiadást. Emellett az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Mályusz által kiválasztott kötetszerkesztők helyett új „csapatot" kell szervezni. Kumorovitz L. Bernátnak az osztályvezetés adminisztratív teendői között csak a 60-as évek második felére sikerült megoldani ezeket a problémákat. Ekkor új generáció lépett színre, akik jórészt Kumorovitz egyetemi tanítványai voltak: Bertényi Iván, Ladányi Erzsébet, Szakály Ferenc. Belépett a munkaközösségbe Bónis György, és természetesen maradt a két BTM-ben dolgozó kutató: Kumorovitz és Kubinyi András. A korszakfelosztás a következőképpen alakult: Bertényi 1301—1382-ig, Kumorovitz 1382—1439-ig, Bó107 A cédulaanyag alapján fotónagyítások is készültek, amelyek a BTM állományába kerültek. 108 LÓCSY-KUBINYI 1964. 30. 109 Eredendően egy, nem specifikusan budapesti téma, a pecsétkorpusz összeállítására hozta Gerevich a Múzeumba. KUBINYI 2001. 110 Kumorovitz legfontosabb e témakörben írt publikációi (a teljesség igénye nélkül): A budai várkápolna és a Szent Zsigmond prépostság történetéhez. TBMÍ5 (1963). 109-151; Azselicszentjakabi alapítólevél 1061-ből. (Pest legkorábbi említése). TBM 16 (1964). 43-83; Idősb Erzsébet királynő építkezéseinek történetéhez. TBM 18 (1966). 9-26; Buda és Pest „fővárossá" alakulásának kezdetei. TBM 18 (1971). 7-57; Adatok Budapest főváros Árpád-kori történetéhez. TBM 19 (1972). 7-39; Óbuda 1355. évi felosztása. Bud. Rég. 24 (1976). 279-302. 111 K. VÉCU 2001. 113. 112 LÓCSY-KUBINYI 1964. 30. 255